Kanyarvadászat Karinthiában
Végre eljött az év egyik legjobb kanyargásának ígérkező Karinthia-Dolomitok túra időpontja. Augusztus 17-én reggel Budapestről indult a csapat egyik része, hogy a Dunántúlról érkező klubtársakkal találkozzon. A megbeszélt helyre, a dukai elágazásnál található benzinkútra, 1 perccel a kitűzött időpont előtt kanyarodott be a csapat, ahol – meglepetésünkre –, nem voltak ott a többiek. Mire felhörpintettük a kávét, megérkeztek, de nem mindenki. Kiderült, hogy egyik klubtársunk defektet kapott, amit végül nem is lehetett javítani, cserélni kellett a gumit. No, jól kezdődik a túra! A csúszás miatt végül kicsit rövidítettünk az útvonalon, amit a nagy meleg miatt nem is bántunk annyira, de a seewiesen-i alpesi vendégház teraszán egy jó sör mellett üldögélve kárpótoltuk magunkat. Vacsorára befutottak az otthonról később indulók is, így teljes lett a csapat.
Másnap reggel korán indultunk, így nyoma sem volt az előző napi melegnek, a hőmérő higanyszála a hegyek között nagyon lassan kúszott fel 6 fokról 10 fokig.
Ahogy végiggurultunk a Salsa völgyében, mindenhol raftingoláshoz, vadvízi evezéshez készülődő embereket láttunk.
Ezt követően átmotoroztunk Ausztria egyik leggyönyörűbb kis barokk városkáján, Hallstatt-on, mely arról is híres, hogy két éve – a helyiek nagy felháborodással vették tudomásul – elkezdték felépíteni Hongkongtól nem messze a tökéletes másolatát.
Zell am See-től dél felé vettük az irányt, hiszen ha erre járunk, kihagyhatatlan Ausztria legmagasabb csúcsa, a Grossglockner. Itt természetesen a szokásos tömeg fogadott, de a furcsa nem ez volt, hanem az a meleg, amivel eddig itt még sosem találkoztunk, a Ferenc József Császár Kilátónál még a mormoták is árnyékba húzódtak.
Innen Olaszország felé indultunk, elérve az Alpok szerintem legszebb részét, a csipkés hegyormokkal tarkított Dolomitokat. Cortina d’Ampezzoban tombolt a turisztikai csúcs, a városon még motorral is nehéz volt átvergődni a dugóban.
A Piave folyócska partján kanyargó úton elértük végül Santo Stefan di Cadore-t, ahol az aznapi szállásunk várt. Itt a hangulat már emelkedett volt, a kis hotel tulajdonosa a vacsorát követően kihozta a szálloda elé a zenegépet, és egymás után tette be a 60-as, 70-es évek olasz világslágereit.
Másnap sípályák alatt motoztunk, a délelőtti kávénkat a semmi közepén, egy hamisítatlan alpesi legelő melletti caffetteria teraszán fogyasztottuk el. Ausztriába a Pramollo(Nassfeld)-hágón keresztül kapaszkodtunk vissza, amely többünk kedvenc síterepei közé tartozik, érdekes látvány volt zöldben szemlélni azt, amit általában hófehérbe burkolva szoktunk csak látni.
A Porsche-múzeumáról is híres Gmünd-ben megálltunk tankolni, itt érte a társaságot a második (és szerencsére egyúttal utolsó) műszaki probléma, egy vendégmotorosunk Hondája a tankolás után nem akart elindulni, végül nem is saját „lábán”, hanem az otthonról segítségképpen hívott teherautó platóján tudta csak elhagyni a benzinkutat. Innen észak felé fordultunk, hogy megnézzük a Maltatal-ban Ausztria legmagasabb völgyzárógátját. Már az odafelé vezető út (Malta Hochalmstraße) is érdekes volt, hiszen egy szakaszán lámpák segítségével egyirányúsítják a forgalmat. A motorokkal természetesen előre álltunk a lámpánál, így a zöldet követően úgy lehetett kilőni, hogy tudtuk, húzhatjuk bátran a gázt, úgy sem jöhet szembe senki.
A Malta Hochalmstraße teljes hossza 14,4 km, 9 híd, 7 alagút vezet át rajta, a szintkülönbség 1085 m. Útközben gyönyörű kilátás nyílik a Hohe Tauern hegyi világára. A táj szépségét több helyen is vízesések látványa emeli.
Az út a hatalmas Kölnbreini-gátnál ér véget (1933 m), amely a legmagasabb víztározó fal Közép-Európában. Sétát tehetünk a 626 m hosszú, 41 m széles és 200 m magas tározó medence (Kölnbrein-Stausee) gátkoronáján.
Itt található Ausztria legnagyobb teljesítményű vízi erőműve (120 MW). A völgy felé még egy kilátó is nyílik: „Mint egy vízesés töri át a „Skywalk” a Kölnbreinsperre koronáját. Lépcső vezet le a gát közepén a kilátó teraszra, ahol a látogatót szédülés fogja el az üvegből és fémből készült kilátóra lépve. A látogatók előtt egyedülálló, lélegzetelállító kilátás nyílik a Malta völgyre.” A fényképek nem tudják igazán élethűen visszaadni a látványt, ezt valóban érdemes megnézni!
Pórul járt társunktól elbúcsúztunk a benzinkúton és túránk utolsó éjszakai állomáshelye, Lölling felé vettük az irányt. Itt a már régóta ismert és többször próbált családi panzióban szálltunk meg, melynek a konyhája Ausztria-szerte híres. De megfordult már itt Brad Pitt is, hisz Lölling szomszédjában, a közeli Hüttenbergben született Heinrich Harrer, akinek az életét bemutató filmben, a „Hét év Tibet”-ben a híres amerikai színész alakította a hegymászót, akinek még a Dalai Láma is jó barátja volt.
A hazafelé vezető út már kevesebb izgalmas részt tartogatott, bár a Dél-Stájer borút dimbjei-dombjai között kanyarogni kimondottan élvezetes. Rövid szlovéniai kitérőt követően Lendvánál léptük át a magyar határt. Innen már rekkenő, 40 fokot meghaladó hőségben motoroztunk, melyet a Hévízen elfogyasztott fagyi csak rövid ideig tudott enyhíteni, de még ez sem tudta elrontani az elmúlt napok kanyarokban, hágókban bővelkedő élményeit.
-ssy-