Forrás: Motorrevü
Megbolondult a világ. Elektronikus dobozkák háziállatként szolgálnak. Repülni néha olcsóbb, mint biciklizni. Beszüntetik a BMW R 1200 C gyártását, és az egyetlen hamisítatlan choppert az oroszok gyártják. És az is tulajdonképpen egy BMW.
Hülye kérdés volt. Felesleges és értelmetlen, de fel kellett tennem. Péternek hívták a jótét lelket. A vezetéknevét soha nem tudtam meg. Egy saját építésű 48-as Panheaddal jött. Apehanger, 165-ös papucsok, 51 mm-es ülésmagasság. Összekarcolt jetsisakján egy matrica díszelgett: "Support your big red machine". Egy napig együtt motoroztunk. Én egy BMW R 1200 C-n, ő a merev vázú Harleyján. 12 órás barátság után, illetve amit én buta módon annak tartottam, végül ott álltunk egymással szemben, s keményen kezet fogtunk. Felnéztem az őskori Harleyról, és napszemüvege mögött a tekintetét kerestem. „Mi lenne, ha egyszer cserélnénk?" Szó nélkül elment. Máig nem tudom, hogy megharagudott-e érte, vagy már maga a kérdés olyan indiszkrét volt hogy, el kellett hogy engedje a füle mellett.
Bár lehet, hogy a valódi ok az én járművem volt. 1996-ban a világon minden harmadik motor cruiser volt. Erre a bajorok is rájöttek, és ki akarták venni a részüket a dologból. Így a BMW 1997 májusában az ámuló szakmabelieknek bemutatta az R 1200 C-t, egy igazi barokk motorkerékpár-halmazt. Talicskanyél kormánnyal, 1,65 m tengelytávval, hatméteres fordulókörrel, 277 kg-os teletankolt tömeggel. A rossznyelvek azt állították, ebből legalább 10 kilónyi a króm. Az Alpok-széli büszke nép valóban semmivel nem spórolt. Bajorország csillogó elképzelését a szabadságról igény szerint ABS-szel is lehetett rendelni, erőforrása pedig az addigi legnagyobb lökettérfogatú BMW boxermotor volt. 1170 cm3, kerek 100 Nm 3000-es fordulaton, 61 lóerős névleges teljesítmény. A pompázatos motor meglehetős sikert aratott, bár annyi köze volt az eredeti chopperhez (angol to chop - eltávolítani, tehát egy lehető leginkább puritán motorkerékpár), mint egy abakusznak a számítógéphez.
Sikert, egyrészt a cinikusoknál. Azoknál, akik a lámpánál alig tudtak megállni a lábukon a röhögéstől, vagy motorostalálkozókon szinte szétrobbantak a gúnytól. Másrészt viszont annál a kerek 40 000 vevőnél, akik a két keréken guruló anarchia karikatúráját csodaszépnek találták. Mindegy, hogy az Independent, az Avantgarde vagy végül a Montauk változat - az 1200-as menetközben a legkisebb gyengeséget sem mutatta, és gyorsan meghódította a vásárlók szívét. 2004ben világszerte még mindig 1900 gép hagyta el a BMW szalonokat. Ebből 650 Németországban. Mégis, a 2004-es évjáratból még kerek 500 megmaradt, azt az idén szándékozzák eladni. Ezek közül az utolsó példány egyelőre a BMW kirándulásának végét jelenti a lapos kormányszög és a megvásárolható forradalom világába. Ez jó is így. Hiszen mások ezt sokkal jobban tudják.
Ha valaha is sikerült egy újkori cégnek a hőskori choppergyártás alapelveit olyan radikálisan megvalósítani, ahogy az csak lehetséges, akkor az az Ural. Kis visszatekintés: 1991/92 telén a haverom, Zsíros, és én egy 1974-es Ural M63 oldalkocsis motorral Hollandia felé tartottunk egy motorostalálkozóra. Kerek 270 fagyos km után elkezdett kopogni a bal oldali henger. Kemény, éles zaj. „Mindegy, hogy mi ez", jósolta Zsíros, „kibírja míg odaérünk." Igaza lett.
Az esti tábortűz fényénél lehúzta a hengert a dugattyúról, amelyen egy gyűrű eltört. Belenyúlt a kabátzsebébe, és előhúzott egy tartalék kompressziógyűrűt. „Minden igazi Urai-rajongó magával hordja." Behunyta a bal szemét, megcélozta a kilógó hajtókart, és rájött hogy olyan görbülete van, amit biztos nem szerkesztettek bele a tervezői. „Az a jó ezekben" folytatta, miközben a tábortűz parazsa fölé tartotta a görbe alkatrészt, átdugta a kormányt a hajtókarszemen, és kiegyenesítette a szépséghibát, „hogy mindent magad meg tudsz szerelni rajtuk."
Azok az idők már elmúltak. Az eredeti jellem nem. Bár az Uralokat máig lehet saját kezűleg szerelni, a kidolgozás minősége mégis nagymértékben javult. Mi, hogy nem ismerik az Uralt? Kis kitérő: 1939-ben öt oldalkocsis BMW R71-es került Moszkvába, svéd ügynökökön keresztül. Ezeket hajszálpontosan lemásolták, és a 10 000 elkészült darabot a II. világháborúban vetették be. 1960-ig az Ural csak a katonaságnak és más hatóságoknak gyártott motort, ezután átálltak civil gépekre. A Szovjetunió szétesése előtt kerek 10 ezer munkás dolgozott az Uralnál. Az összes alkatrészt, az izzóktól a főtengelyig, helyben állították elő. A gyár 1941 és 2004 között több mint 3 millió motorkerékpárt készített, akár 130 ezret évente, átlagban naponta több mint 180-at. 2001-ben a munkások számát 1200-ra csökkentették. Tavaly 2800 motor készült, ebből 380-at Európában adtak el. A minőség és a versenyképesség érdekében az oroszok most már a világ minden tájáról szereznek be alkatrészeket. Az Uratokon olasz a tükör, az index, néhány kapcsoló, a villa egyes részei és a féknyereg, a motor egyes belső darabjai Japánból érkeznek. A részben globalizált alkatrészgyártás ellenére a motorok igazi különlegességnek számítanak. Olyanok, amivel az ember bárhol és bármikor feltűnik.
Shell benzinkút, valahol vidéken. A januári szombat hidege az arcunkba vág, a nap mélyen délre áll. Zsíros egy 750-es Uralon, a szerző egy BMW R 1200 C Montaukon. A tankolás kalandosra sikerül. Bámészkodók, köztük néhányan, akiket valóban érdekel a motor, és akik nem értenek egyet s mást. Először is: miért épít a Harley boxermotorokat? Másodszor: Melyik múzeumból szedtük a Harleyt? Zsíros a magyarázattal küzd. Szinte hihetetlen, de az egyetlen igazi, puritán, vérbeli chopper orosz. Előre tett lábtartók, steppelt ülés, berúgókar és önindító. Minden része hozzáférhető, így a karburátor, a levegőszűrő és a villamosság is. Két hívogató szivatókar. Az alapjárat őszinte bluggyogás, ami azokra a kétszelepes BMW boxergenerációkra emlékeztet, amelyek egy szabadban töltött éjszaka után az első fordulatokat teszik meg. Szinkronban, selyempuhán, ráérősen. Itt olyan mechanika működik, amelyet nem lehet holmi elektronikus parancsokkal irányítani és elnyomni. A gép őszinte, átlátható, mindig és minden körülmények között javítható.
Teljes ellentétben a BMW-vel. Egy fémhegy, ami úgy hat, mintha működésének titkait örökre magába akarná zárni. Itt csak két dolog fontos: az önindítógomb és a gyújtáskapcsoló. Ha valami váratlan történik, akkor a BMW annyit jelent, hogy Bizalommal Műhelybe Winni.
Mindegy. A szabad út hatalma kíméletlenül magával ragad minket, a krómozott kipufogóból visszafogott dorombolás hallatszik. Nekifeszülünk a szélnek, a gumik az aszfaltnak. Kelet a nyugatnak. A végtelen egyszerűség, az underdog aurája az, ami rokonszenvessé teszi a Wolfot. Az apehanger magas, de nem túlzottan. Az előre helyezett lábtartó széles. Nem igazán művészi alkotás, pusztán csak célszerű. Minden tökéletességre való törekvés nélkül. A váz kizárólag az alkatrészek összekötésére szolgál. Fekete. Jól látható. És megbízható. A szolid mechanika egyvelege távolról sem közelít a luxushoz, viszont megbízható, és ez az érzés a pilótára is átragad. Zsíros szája sarkában ott bujkál a megjegyzés, miszerint az egész világ tehet neki egy szívességet. Mindez annak ellenére, hogy az 50 orosz lóerőből a német gyártású fékpadon már épp csak 40-re futja. A hátsó rugós tagokat nyugodtan ki lehetne cserélni akár két acélrúdra, senki sem venné észre. Az akadozó váltót pedig inkább egy traktorban tudnánk elképzelni, amelynek alkatrészeit durva reszelővel illesztették egymáshoz. A chopperezés élménye viszont az Uralon eléri a 100 százalékot.
És semmi köze az R 1200 C playstationszerű érzéséhez. Amely egykedvű szélvédőjével, négy lámpájával, amelyek rosszul megvilágított karácsonyfára emlékeztetnek, és érzelmileg hűvös motorjával nyolc éven át sikeresen vadászott a vevőkre. Persze, hogy nagyobb a teljesítménye. Kényelmesebb is. Több rajta a króm és a fény. Szelepből is több jutott neki. A fékei is jobbak, jobb a futóműve, sokkal biztonságosabb vele menni. Még a 150-es első gumi is felülmúlja a Farkas 130-as hátsóját. Karakterből viszont nem jutott neki több.
Újra olyan este van, amikor kezet fogok valakivel, és a barátságra gondolok. Halálos csend vesz körül bennünket, mint éhes hiénák. Most nem fogom megkérdezni, hogy cserélünk-e.
Őrült világ (R 1200 C)
- Részletek
- Kategória: Tesztek/Bemutatók