- Részletek
- Kategória: Túrabeszámolók
Gyereknapi motorozás - esőben
A BMWMCB életében célként tűztünk ki bizonyos - politikától mentes - társadalmi szervezetekkel való együttműködést, támogató segítségnyújtást, lehetőségeinkhez mérten.
Mi a Székesfehérváron működő, Fejér Megyei Esély Gyermekvédelmi és Gyermeksegítő Alapítvánnyal vettük fel a kapcsolatot, ahol nevelőotthonokban és nevelőszülőknél nevelkedő állami gondozásban lévő gyermekek élik mindennapi életüket. Különböző adományokkal, programokon való részvétellel igyekszünk segíteni, színesíteni életüket. Ilyen események az évente megrendezésre kerülő gyermeknap, melyen idén hetedik alkalommal vettünk részt. A gyerekek részére szervezett délelőtti programok zárásaként motoroztatjuk az apróságokat.
Reggel 9 órára beszéltük meg a találkozót Budapesten, derűs jó időben indultunk, a Pilis felé fordítva a motorok orrát. Sajnos az induláskor még napsütéses idő egyre borúsabbá vált és a levegő is erősen lehűlt.
Gyermelynél az eredetileg tervezett utat megváltoztattuk, mert abban az irányban már sötét esőfelhők tornyosultak. Így elkanyarodtunk Tatabánya felé abban reménykedve, hogy erre kikerüljük az esőt. Tévedtünk. Tarján előtt már elkapott az eső, így megálltunk és gyorsan - amennyire a út mellett az ilyen lehetséges – esőruhákba burkolóztunk. Az útburkolat helyenként kenőszappanossá vált, így - mivel az eséseket el akartuk kerülni - óvatosan gurulgattunk. Az eső hol elállt, hol erősödött. Az esőruha viszont jólesett, mert a hűvös szelet is felfogta. Tatabányáról - a korábbi évektől eltérően - kisebb utakon Felsőgalla, Környebánya, Várgesztes felé haladva értünk Környére ahonnan Majkpuszta, Csákvár, Lovasberény érintésével 12 órára értünk a második találkozó helyre, a velencei M7 Mol benzinkúthoz. Kis várakozás után először Oláh Péter és Marci érkeztek a csodaszép oldalkocsis vassal, majd sorban a többiek. Kókai Miki és felesége autóval érkezett, utánfutón hozták az oldalkocsis R69-est. 
A korábbi években a Budapesti Közlekedésrendészet Motoros Alosztályától két motoros rendőr is részt vett az eseményeken (a gyerekek legnagyobb örömére), az idén az EU elnökségi biztosítási szolgálatok miatt sajnos nem tudtak jönni.
Az eső kicsit elállt, sőt helyenként a nap is kisütött, reményt keltve a sikeres motoroztatási programhoz. Sajnos az időfelelős ismét keresztülhúzta számításainkat, mert mire megérkeztünk a motoroztatás helyszínére, az eső ismét csepegni kezdett. Szalai Géza már ott várt minket, Ő Kiskunhalasról, Kecskemét felől jött el. A kedvesem, Zsuzsa is már ott várt minket, az autója csomagtartójában berendezett - finom pogácsa és üdítő - büfével.
A gyerekek a délelőtti programjuk értékelése és ebéd miatt még nem voltak ott. Az eső továbbra is kisebb-nagyobb intenzitással esett. Nemsokára megérkezett a gyereksereg mindenre elszánt kis csapata, akik még örültek is az esőnek, mert kevesebben jöttek ki, így többet tudnak motorozni. A kifestett arcokból csillogó szemekkel kapkodták el a bukósisakokat, hogy minél előbb ülhessenek a motorokra. Volt olyan gyerek, aki csak azon kesergett, hogy nem hozta el otthonról a saját bukósisakját, így nem kellett volna arra várnia, hogy valakitől megkapja a bukót, csak egyik motorról leszállva már ülhetne a másikra. Fiúk, lányok, aprócskák, nagyobbacskák egyformán élvezték a motorozást. Nem győztek cikázni az oldalkocsisoktól a fűthető ülésű és zenés LT -éhez.
Voltak akiknek a GS-ek tetszettek. A motorozást talán még most is folytatnánk, de a nevelőszülők a hazautazásuk miatt befejeztették a programot. Bámulatos volt, hogy a gyerekek zokszó és nyafogás nélkül vették tudomásul. Elmondhatjuk, hogy az eső és hűvös idő ellenére nagyon sikeres napunk volt. Lassan elköszöntünk egymástól és elindultunk hazafelé.
Ismételten köszönöm mindenkinek, akik részt tudtak venni, és a motoroztatási programmal felejthetetlen örömet tudtunk szerezni ezeknek a gyerekeknek, akik már most jelezték, hogy jövőre is várnak bennünket.
Sellei János
- Részletek
- Kategória: Túrabeszámolók
Repülőnap Esztergomban
Az Aero Club Esztergom titkára, Antalics Tamás Úr és Szentei Péter klubtársunk jóvoltából 5 év elteltével ismét lehetőség nyílt a BMW Motor Club Budapest tagjai számára, hogy kicsit kitágítsuk a határainkat és a levegőből is megszemlélhessük azokat az utakat, melyeken motorjainkkal gurulunk.
Az előző, 2006. évi klubos repülőnapot azóta is nagy szeretettel emlegetik a résztvevők, vannak olyanok is, akiknek ez jelentette élete első repülését, vagy első ejtőernyős ugrását, így valóban életre szóló élményt jelentett az akkori repülőnap.
Így volt ez idén is. Az időjárás nem ígérkezett túl jónak, és bár a nap ritkán mutatta meg magát, a kezdeti szél alábbhagyott, így Papp Ferdi részletes, sőt kifejezetten plasztikus eligazítása ellenére hál’ Istennek senki sem használta a bekészített papírzacskókat.
Tekintettel arra, hogy ezt az eseményt családi klubeseménynek hirdettük meg, sok gyerek is részt vett rajta. Öröm volt hallgatni az apróságok sikkantásait, kacagását, ahogy a gép a levegőbe emelkedett.
Két Morane típusú repülőgéppel, Szentei Péter és Szentei Tamás pilóta urak közreműködésével kötelékben repülve szemlélhettük meg a Dunakanyart, a Pilis domborulatait és az esztergomi Bazilikát.
A földön aztán üdítők és szendvicsek mellett osztottuk meg egymással frissen szerzett élményeinket.
-ssy-
- Részletek
- Kategória: Túrabeszámolók
Vendégségben horvát barátainknál, Vis-i túra
Szeptember 16-ára meghívást kaptunk a zágrábi BMW motoros klub (BMW Motor Klub Zagreb) idei zárótúrájára, melyet Vis szigetén tartottak. A horvát motorosok ezzel viszonozták a tavaly Orfűn megrendezett BMWMCB családi hétvégéjén való részvételüket. A klubunkat 3 motor és 5 személy képviselte: Puskár Tibor, Tóth Csaba és Enikő, Szalai Géza és Edit.
A találka a spliti kikötőben péntek reggel volt, ahová mindenki szerencsésen és pontosan érkezett. A komphajó indulásáig rövid kávészünet és ismerkedés, majd a hajózás 2-órát tartott. Vis szigetéről tudni kell, hogy a régi Jugoszlávia idején katonai-politikai okokból a szigetet külföldiek nem látogathatták. 
Az apartman /Komiza - Zambarlin/ melyet a horvát motorosok biztosítottak számunkra, 16-km re volt a kikötőtől, Komiza városkában.
A szállásunknál könnyű ebéddel, és ízletes borral fogadtak minket. A 35 fok melegben az étkezés után rövid pihenés következett, majd egy borpince látogatás, ahol a jobbnál jobb borokat kóstolgattunk. Utána motoron rövid köves-makadám úton jutottunk el egy kisebb öbölhöz, ahol fürödtünk, de voltak olyanok is, akik inkább boroztak egy Robinzon kunyhójához hasonló (vendéglőnek nem nevezhető) helyen. Sötétedés előtt visszatértünk Komizába. Este séta, fagyizás és sörözés a városban.
Szombat reggel turista hajóval kirándulásra indultunk Biševo szigetére, ahol megnéztük a híres kék barlangot. Körülhajóztuk a szigetet, majd fürdés egy szép homokos strandon. Délután motorozás és séta a Vis-i óvárosban. Kis hegymászás után megnéztünk egy kisebb barlangot, amely Titó búvó helye volt a II. Világháború idején. Este búcsúvacsorát tartottak egy helyi vendéglőben, bőséges étel és ital mellett. Ott átadtuk klubunk ajándékát és megköszöntük a baráti fogadtatást.
Sajnos megismertünk egy ottani közmondást is, ami így szól: más fügéjét ne kóstold, mert bedagad a fogad tőle. Tóth Csaba szombat reggel ment a vis-i ügyeletes fogorvoshoz – Ő megkóstolta. Hála a kezelésnek, vasárnap Csaba már jól volt, hétfőre már a dagadás is lement.
Miután vasárnap reggel a teljes horvát és magyar motoros brigád elhúzta a csíkot a 7:30-as komppal, mi körbemotoroztuk a szigetet és kipróbáltunk fürdés és étkezés céljából még két öblöt a pénteki emlékezetes öbölhöz hasonlót.
Ha valaki arra jár, ajánlom a Stoncica öblöt a sziget észak-keleti részén, homokos part, lassan mélyül, gyerekekkel is kiváló, nagyon jó étterem van, aszfaltos út vezet le, igaz, gyalogolni kell az utolsó 300 méteren.
Vasárnap estétől már esőt jósoltak. Hétfőn reggel az 5:30-as komppal mentünk vissza Splitbe, ekkor még nem esett. Eredetileg Montenegro, Bosznia, Mojkovactól északra a Tara völgy lett volna a cél, de az internetes esőtérkép szerint oda tartott az eső. Így aztán inkább a nyugatról jövő esővel szemben a Vir félszigetig motorozva, elhagytuk az esőt, ahol a panzió tulajdonosa nem volt boldogtalan az esőtől, mert január 20-án esett legutoljára Nin-ben. Aznap már nem volt kedvünk fürödni a 18 fokban.
Másnap brutális szélben elmotoroztunk az Isztriai Rovinjba, ahol kellemes 25 fok lett újra.
Itt aztán észrevettem, hogy a vártnál 1000km-rel előbb került a hátsó gumim kidobandó állapotba. Fogorvost könnyebb volt találni, mint gumist, akinél egyáltalán van mérethelyes motorgumi. Vettem egy Bridgestone BT-016-ot, amit nem éppen a motoromra találtak ki, de legalább új volt, na meg jó drága. Aztán egy motoros felvilágosított, hogy itt minden motoros átjár Triesztbe gumicserére, mert olcsóbb, és nagyobb a választék, amit persze én is megtehettem volna, ha időben döntök.
Kellemes túra volt, jó társaság, érdekes helyszínek, kényelmes távok, relatíve jó idő, voltak izgalmak, de minden kezelhető volt.
Ezúton szeretnénk megköszönni a horvát BMW Motor Klub Zagreb tagjainak a meghívást, vendéglátást, és külön köszönet spliti vezetőnknek, Stipe Jaksir-nak!
Tibor, Csaba, Enikő, Edit, Géza
- Részletek
- Kategória: Túrabeszámolók
BCE Találkozó Mayrhofen-ben
Öt klubmotor (hat klubtag, egyikünk utasként) és egy vendég motor indult el külön kettes csoportokban, mi Zachár Jánossal szerdán reggel startoltunk Budapestről, ragyogó időben, előre egyeztetett és GPS -en betervezett, több variációs útvonalon.
Pandorf-ig végül autópályán mentünk, majd Eisenstadt érintésével áttértünk a nem tervezett, de nagyon szép mellékutas változatra.
Fraknóban (Forchtenstein) megnéztük a várat, amit soha idegen hatalom nem foglalt el, és ahol, mint biztonságos trezor, csodálatos Eszterházy kincstár található, ráadásul a kávé is jó volt. Mariazellben, a háromtornyú kegytemplomban, Mindszenty bíboros első sírhelyén, rácsodálkoztunk a sokféle gyalogos zarándok csapatra, majd egy magyar pincér által felszolgált bőséges ebéd után lenyomtuk a maradék távot a Whörtersee partján Villach-ig. Ami persze szintén nem mellékes, hogy csodálatos tájakon, bár nem mindig kifogástalan utakon, de jó tempóban, nagyon jót motoroztunk.
Másnap rendes tempóban "megmásztuk" a Grossglocknert, (szerencsénkre a parkolóban egy oldtimer autókiállítás volt, nem mindennapi fotótéma az Alpok egyik csúcsán) majd egy rendes zuhi kiséretében az Edelweispitzet, ahol szintén jó volt az ebéd.Mayrhofen előtt, egy vízesésnél, teljesen véletlenül, már találkoztunk a magyar autós csapattal, többek között Bernáth Zoli Bácsival is. Este már együtt volt a magyar motoros és autós csapat, a város polgármestere által celebrált, fúvószenével alátámasztott megnyitón.
Másnap Jánossal, a már előre meghirdetett, fizetős, Edelweiss Bike Travel által szervezett túrán vettünk részt, a korábbi BCE elnök Jan van Ruijven, két
holland, egy svájci és egy belga motoros társaságában, egy fiatal olasz srác vezetésével.(Ennyi volt az összes jelentkező!)
Némi eső kíséretében fölmentünk a 2509 m magas Timmelsjoch-ra, Vipiteno térségében átnéztünk Itáliába, megismertük a túravezető nagymamáját és
Este közös büfévacsora a szabadban sok zenével, tiroli néptánccal, sok osztrák résztvevővel. nagynénijét, ismét ettünk egy jót. Nagyon jót motoroztunk, nem vallottunk szégyent a meghirdetett szabad szakaszokon. János patronálta egy kicsit a svájcit, aki a 380 km hegyi szakasz végére teljesen elkészült.
Szombaton közös program Papp Ferdi és Moldoványi Laci vezetésével, Németországot is érintve, csodálatos tavak és nemzeti parkok érintésével, majd este hivatalos vacsora, sok beszéddel, a "sógorok" öndicséretétől hangos konferálással, de ezt ellensúlyozandó, legalább jó kajával.
Vasárnap szintén kiscsoportokban indultunk haza, a teljes táv közel 800 km, (ebből 150 km autópálya), szép tájak, némi navigációs hiányosságok, de végül is este 7 körül hazaértünk.
Oberritter Miklós
- Részletek
- Kategória: Túrabeszámolók
20 esztendő
A BMW Motor Club Budapest 2011 decemberében ünnepelte alapításának 20-ik évfordulóját, ennek kapcsán tekintünk vissza az elmúlt 20 esztendőre.
1991.
A Föld forog, a világ forr, túl vagyunk az Öböl-háborún (szám szerint a másodikon, az első a 1980–88 közötti Irak-Irán meccs volt), déli szomszédjaink korábbi elvtársaikkal háborúznak, Szlovénia és Horvátország ugyanazon a napon kikiáltja a nagy Jugoszláviától való elszakadását.
Magyarország az Antal-kormány alatt tanulgatja a demokráciát. A minimálbér 7000 Ft, a benzin ára 36 Ft-ról 49 Ft-ra nő, ezért taxisok blokkolják a fővárost, igaz, eredménytelenül, ettől semmi sem lett se jobb, se olcsóbb.
A Moto GP 500-ban (max 500 ccm, 4 henger, 2 v 4 ütem) Wainey Rainey nyer (Mick Doohan, Kevin Schwantz, John Kocinski, Wayne Gardner és Eddie Lawson előtt), 250-ben Luca Cadalora nyer Helmut Bradl (Stefan Bradl apja) előtt, 125-ben Loris Capirossi a bajnok. (ekkora már megszűnt az 50, 80 ill. a 350 ccm is) A Superbike-ot a Ducati uralja Doug Polen-nel a nyeregben, Carl Forgarty (későbbi 4szeres világbajnok) a 7-ik helyen áll, még futamgyőzelmet se tudhat magáénak.
A Forma-1-ben Ayrton Senna harmadszor is világbajnok (88 és 90 után) A DTM-ben az Audi nyer ismét. A Paris-Dakart Ari Vatanen nyeri Citroën ZX-szel, motorosoknál Stéphane Peterhansel Yamaha-val (motorral 6-szor, autóval 3-szor nyert) a BMW nem indult hivatalosan.
Rallyban továbbra is a finnek a nyerők, Juha Kankunen a Lancia Delta HF Integrale-ban lenyomja a Toyota Celica-s Carlos Sainz-ot.
A Metallica kiadja a fekete albumot, a Metallica-t (Nothing Else Matters) a Queen az Innuendo-t (These Are the Days of Our Lives, The Show Must Go On) A U2 az Actung Baby-t (One, Mysterious Ways) a Roxette a Joyride-ot, Michael Jackson mindent fekete fehérben lát (Black or White) és a világot akarja gyógyítani (Heal the world). Itthon a V' Moto Rock Várja, míg felkel majd a Nap, a Kispál és a Borz ehhez hozzáteszi a holdat is (Naphoz Holddal), az Eddából Szélvihar zúg, Dunaújvárosban megalakul a Quimby, a Tankcsapda már 2 éves, az LGT pedig a nyugati pályaudvaros búcsúkoncertjén töri a fejét.
Meghalt többek közt Freddie Mercury, Stan Getz, Miles Davis, Yves Montand, Gustav Husak, Nemes Nagy Ágnes és Gerevich Aladár. Azok, akik ekkor születtek, talán már nem is ismerik ezeket a neveket.
Ebben az évben a Közlekedési Múzeumban 39 fővel megalakult a BMW Motor Club Budapest.
Akkoriban más volt még az élethez, ehhez egy kis adalék alapítónk, Vértessy Zsolt leveléből, az első clubhiradóból:
Válaszlevelet kaptunk a magyar nemzeti banktól, amit itt tartalmában közreadunk és ami a nevezési díj átutalását illetően különösen kedvező számunkra:
kérdésünkre, hogy a valutában befolyó nevezési díjról nyithatunk-e devizaszámlát a tagdíj és nevezési díjak átutalása érdekében, a következő választ kaptuk. Devizaszámlát nem nyithatunk erre, a befolyt valutát forintban jóváírják a számlánkon, viszont tagdíjra és nevezési díjra, ha van rá forint fedezet, korlátlan keretünk van.
Aztán eltelt szép csöndben 20 esztendő.
Wass Albert írta: "Az ember csak szánt, vet, kapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek és új bölcsők ringanak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepetve megtorpan és elcsodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő."
20 év nagy idő… Kormányok jöttek-mentek, háborúk dúltak szerte a világon, országok tűntek el, és új országok jöttek létre. Sokasodtunk, szaporodtunk, betöltöttük a Földet: az akkori, 1991-es 5,2 milliárd emberből 7 milliárd lett.
Senna már rég meghalt, a GP500-as kategória és bajnokai nyugdíjasok, Loris Capirossi idén akasztja szögre a sisakot. A Bradl családnál generációváltás következett be. A finnek még mindig jók az autóversenyzésben (meg az ivásban), a földrajzatlaszt a sarokba dobhatjuk, hisz a Páris-Dakar is Dél-Amerikában fut, Jacko pedig végérvényesen a Holdon járja tovább híres moonwalk-ját.
Az ország politikailag többször is szétszakadt, de így volt ez kicsiben is, 1999-ben kettészakadt a klub, megalakult a BMWMTM.
Zsolt immáron 7 éve az égi országutakon motorozik, időközben több – volt – klubtárs, pártoló tag csatlakozott hozzá, Balikó Imre, Csermendi László, Dömök Ottó, Varga László.
A klub taglétszáma az alakulás óta folyamatosan változik, tagok jönnek-mennek, van, aki kétszer is belépett például. Keresztbe-kasul motoroztuk kis hazánkat és Európát, az össztávot tekintve többször megkerülve a Földet.
20 év kis idő. Nem változott semmi, még mindig szól a Tankcsapda meg a Quimby, sőt, időnként a Queen is fel-feltámad. Még mindig nincs Magyarországon MotoGP verseny. A BMW sok más motormárkával szemben még nem hogy talpon van, de nyereségesen működik. A boxer boxer maradt, legfeljebb a szelepek és a vezérműtengelyek száma nőtt. Még levegő hűti, nem folyadék és a kardán is a jobb oldalon van. (egyelőre) Egy dolog azon végleg nem változott, a klub hitvallása, a kék-fehér márka szeretete.
Ahogy Babits Mihály mondta: "Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe."
-ssy-
3. oldal / 4
