Mint minden évben a BMW MCB tagjai az idei motoros szezon kezdetén is részt vettek vezetéstechnikai képzésben. Ebben az évben két külön időpontban, kétnapos képzésen vettünk részt Sági Tibor vezetésével (http://www.hungariarendoregylet.hu/oktatas.html). Már az elején leszögezhetném, hogy mennyire hasznos volt, mint minden vezetéstechnikai oktatás vagy motoros gyakorlás, de inkább a training lényegi kölönbségeit ecsetelném. 
 
Most is vártam a napot, hogy mikor kezdődik a tréning és aggódtam, hogy ne mossa el az eső. Gondolkodtam, hogy a Tibi vajon mit variált idén. 
 
Kezdésként egy rövid elméleti oktatás kaptunk a motor mellett, amely a hétköznapi autós szempontjából mutatja meg nekünk a motoros közlekedés problémáit, kihívásait. Mekkora is egy motoros az autós szemszögéből kb 30m-es távolságból. Akkora, hogy a hüvelykújjunk kitakarja. 

A magam egyszerű megjegyzése a dologhoz, hogy ha az autós szélvédőjén van egy madárszar, akkor nem biztos, hogy észrevesz. A lényeg, hogy a gyors helyváltoztatásra képes, szemből, igen kicsi keresztmetszetű jármű érzékelése problémás lehet az átlag autósok számára. Nem akarok minden részletet leírni (ezt át kell élni a képzésen), de a lényeg, hogy minden információ, minden probléma fizikai hátterére is kapunk magyarázatot. Tibi a motor mellől, a motor segítségével szemlélteti az elhangzott állításokat, információkat.
 
A képzés egy bemelegítéssel kezdődött, ami persze kivülről néha akrobatikának tűnt (ülésben gugolva, vagy jobb lábbal a bal lábtartón álva vezetni a pályán...), majd kezdődtek a feladatok. Minden feladatnál információt kaptunk arról, hogy mire vezet rá a feladat, annak fizikai hátteréről. Minden résztvevő, már az első kör után kapott instrukciókat, hogy mi volt jó vagy mi nem, akik esetlegesen gyorsabban haladtak (az évről évre visszajárók) a feladaton belül kaptak új nehezítő körülményeket. 

Nem részletezem a feladatokat, de Tibi minden esetben megtalálta azt, hogy mivel lehet továbbfejleszteni az motorosok tudását, vagy hogyan lehet rávezetni őket a megfelelő motor kezelésre. 
 
Az első nap temérdek motorkezelési feladattal telt. Esti alvás nem jelentett gondot, nem így a másnap reggeli 8 órás kezdés. A bemelegítés után egy minialpok kanyargós útját fedezhettük fel a pályán. Tempós, jóívű kanyarokkal, lábtartóig bedönthetően (persze megint elkopott a csizmám oldala). Itt élvezetes és játékos formában oktatják el, hogy a teljes mozgásteredet használd a sávon belül azért, hogy ne csak élvezetesen, de biztonságosan is vezess. 

A nap további része a vészhelyzetkezeléssel telt. Ennek felettébb örültem, mert most váltottam Metzeler Turance Next-re és nem ismertem a guni képességeit, határait, bár az eddigi feladatokban megmutatta, hogy tapad mint a rágógumi. Az egy dolog, hogy milyen rövid távon állt meg a motor, de 60km/ó feletti sebességről, vészhelyzeti fékezéssel, képes volt a hátulját kb 20cm-re megemelve fékezni úgy, hogy az első kerék még gördült. Természetesen mint mindig, itt is a feladatt előtt megtudtuk a helyes vészfékezés menetét, felépítését és a fizikáját. Sok-sok vészhelyzeti feladat után (és az ebéd után), következtek megint motorkezelési feladatok. Ezek között volt lendületesebb és lassabb feladat is. A napot fáradtan fejeztük be, bízva abban, hogy ez a tudás élvezetesebbé teszi a motorozást és reménykedünk abban, hogy soha nem kell majd a vészhelyzeti tudásunkat használni, de ha kell, akkor az itt tanultak megmenthetik az életünket.

 Fotók: Hungária Rendőregylet