Berlini gyárlátogatás

SpandauElőre megígértem, hogy írok egy cikket miért volt jobb a berlini motorkerékpár gyár meglátogatása mint a lipcsei autógyáré. Íme itt van, nem volt nehéz dolgom, nem kellett sem csúsztatni, sem sarkítani, mert tényleg jobb volt.
Berlinben már az odaút is élvezetes volt, felért egy városnézéssel, legeltettük a szemünket a múlt század elején emelt üzemi épületek igényes esztétikáján.
Jobb volt az is, hogy beállhattunk busszal a gyár udvarára.
Jobb volt, hogy a látogató központ fogadócsarnokában ott voltak a motorok, amelyekre fel lehetett ülni. Lipcsében meg csak egy autó volt kiállítva, annak pedig vagy zárva volt az ajtaja, vagy be volt szorulva, mindenesetre én nem tudtam kifeszegetni.
A látogatást élő előadás meghallgatásával kezdtük, nem egy idétlen, marketingre kihegyezett reklámfilmmel, majd a motorblokk szerelőüzembe mentünk. Azon a gyártó soron szerelik boxert is, a sornégyest és a sorhatost is. Bár valójában magát a szerelési folyamatot nem láttuk, csak az alkatrészek gyártását CNC esztergákon illetve edzésüket hevítő kemencékben.
A végszerelő műhelybe is bementünk, ott viszont teljesen végignézhettük a teljes folyamatot. A blokk megérkezésétől szállítópályán a másik üzemből, majd a vázba szerelésétől a kész motorok teszteléséig. Ottjártunkkor éppen folyadékhűtéses GS-eket szereltek, kobaltkék tankokkal. Már nem vagyok annyira bolondja a kék színnek mint korábban, de hiszem, hogy minden formához tartozik egy szín, hát ez a GS nagyon el lett találva azzal a kobaltkékkel! Nem is hasonlítottak az előcsarnokban kiállított pirosra. Szóval minden nagyon szép volt, minden nagyon tetszett, akár elégedett is lehetnék, de a korrektség megkívánja, hogy az egyetlen negatívumot is leírjam: az angolos csoportnak a tolmácsa ha nem ferdített, hanem fordított volna, sokkal élvezetesebb lett volna. Az életben ilyen pocsék tolmácsolást nem hallottam!


Zachár János