BCE találkozó motoros szemmel

 

Az ide évben szerencsém volt részt venni a 48. BCE találkozón.

Motorosként részt vettem már néhány olyan rendezvényen, amelyet klubok szerveztek tagjaik, és az érdeklődők részére. Így természetesen voltak elvárásaim a rendezvénnyel szemben, és meglepetésemre jobbat kaptam, mint amire számítottam. Vártam a korábbi tapasztalatok igazolását, és kaptam egy hétvégét sok új, nagyszerű programmal.

Korábbi tapasztalataim alapján, hangos, néha inkább zajos programokat, alkoholtól ténfergő emberek tömegeit vártam, s ehhez képest...

Az első meglepetésem, hogy a rendezvény látogatóit rá lehetet venni, hogy szebbnél szebb járműveiket hátrahagyva elmenjenek egy kültéri programra, és részt vegyenek egy nem mindennapi csapatépítő rendezvényen. A csapatok korra és nemre való tekintet nélkül kúsztak másztak. Fiatal és öreg, együtt izzadt, együtt nevetett. De nem csak a fizikai állóképességen volt a hangsúly. Voltak mozgássérült klubtagok is, akik ugyanúgy részt vettek a feladatok megoldásában. Nem bújtak fogyatékosságuk mögé, nem hivatkoztak a melegre, nem kerestek kifogásokat, hogy miért nem csinálnak meg valamilyen feladatot. Erősítették csapataikat, mert számítottak a csapattagjaikra, és mindent meg tudtak tenni, mert a csapattagok, klubtagok támogatását minden feladatnál önzetlenül megkapták. Ami a mai világban igazán nagy értéknek számít.

A fizikai fáradságot követte egy alkatrész felismerő verseny. Nagyokat nevettünk egy-egy alkatrész nevén. Főleg, amikor tapintás után azt mondta az egyik résztvevő, hogy "jobb első kapaszkodó"! Eszembe jutott egy-egy motoros redezvény résztvevője, aki még a gázbovdent sem ismerné fel motorján nyitott szemmel.

Igazi meglepetésként a rendezvény helyszínére nem hangos rockzenekart hívtak, hanem folklór lovas bemutatót szerveztek a rendezők, a közösség legnagyobb örömére.

Szombati napon az autós valamint motoros szépség, és ügyességi versenyt szerveztek a rendezők. Ezeket a porgromokat is ritkán lehet látni motoros rendezvényeken. Elvétve egy-egy alkalommal már láttam meghirdetve programként, de el kell ismernem, hogy a választék lehet bármilyen széles, ha résztvevők érdeklődése a semmibe vész. Viszont itt a résztvevők szívesen megmutatták járműveik kiválóságát a szépség versenyen, és járművezetői képességüket, felkészültségüket az ügyességi versenyen.

Mindkét napon újdonság volt a megszervezett kerekasztal beszélgetés. Mindkét beszélgetés átlagember léptekű volt. Dr Anisits Ferenc hétköznapi nyelven beszélgetett velünk urbanizacióról, társadalom vezetés elméletről, görög demokráciáról. Profi előadó, aki mindenféle prezentációs eszköz támogatása nélkül is megnyeri a közönség figyelmét. Nagyon könnyed, szórakoztató előadásban volt részünk Zengő Zoltán, Michelisz Norbert és Wéber Gábor részéről is. Megismerhettük, hogy egy csapat, mitől is lesz és miért lesz csapat. A közös eredményekhez, közös élmények kellenek és akár egy közös egylégterű utazás (nem repülőgéppel, hanem gépjárművel) mennyire segíthet a kiemelkedő eredmények elérésében.

Eddig úgy gondoltam, hogy nincs az az ember, aki a klubtalálkozón beül egy kerekasztal beszélgetésre. Legnagyobb meglepetésemre, nem csak magyar, hanem külföldi vendégek is beültek mindkét beszélgetésre és értékelték, jól érezték magukat.


Számomra volt a rendezvénynek meg egy nagy üzenete. Mint fentebb már írtam, egy autós-motoros találkozó egyik legegyszerűbb “kelléke” a szervezők és a vendégek részéről a hangos rockzene és az alkohol. Ezért sem látogatom ezeket a rendezvényeket. A BCE találkozón örömömre megjelent a mi magyar kultúránk, többször , több helyzetben is. Tántorgó, önkivületben lévő látogatót nem lehetett látni. A rockzene helyett, az egyik napon lovas bemutató a másik napon néptánc bemutató volt a program. Székesfehérvári fiatalok népviseletben, különböző magyar tájegységek néptáncait mutatták be. Sikerüket nem írhatnám le jobban, mint azzal, hogy a horvát motoros vendégek szinte állva tapsoltak.
S amíg ezek fiatal lányok és fiúk szórakoztatták a nagyérdemű közönséget, messze szálltak a gondolataim. Eszembe jutottak azok a fiatal paraszt gyerekek, akiket egykor lehet pont egy ilyen táncos mulatság után a sors keze messzeföldre vitt, hogy idegen tájakon harcoljanak, idegen emberek számukra ismeretlen érdekei miatt.

Örülök, hogy ott lehettem, és ajánlom mindenkinek, hogy legközelebb legyen Ő is ott, családdal, barátokkal, klubjaikkal, találjának annyi örömöt, mint én ezekben a napokban.!

Dienes László