R1200RT teszt

Végre! Itt ülök rajta! Azaz dehogy rajta, sokkal inkább „benne”. Körbenézek, minden ismerős. Ismerős, de mégse ugyanaz. Elindulok. A Hungária körúton még óvatosan, de mire az Üllői úton járok, azon kapom magam, hogy ugyanúgy megyek vele a sorok között, mint a sajátommal…
Az előzményekről: két napja csörgött a telefon, hogy kapunk tesztmotort, egy R1200RT-t. Első dolgom az volt, hogy megnéztem a műholdas képeket, puff neki, esőt jósolnak. Sebaj, legalább kipróbáljuk a „vízvédelmet” is.
Az időjósok hál’Isten tévedtek, esőt nem, de szelet azt kaptunk rendesen. A szélvédelemmel nincs is baj, arról mindent tud az új RT. Bár a motorosan állítható plexi felső széle kicsit torzít, ráadásul zörög is, de könnyen a megfelelő magasságba emelhető. Érdekes módon felemelt plexinél nagyon hallani a motor hangját.
Az első, ami feltűnt a motoron, hogy a piros mező 8000-es fordulatszámnál kezdődik. És bizony, az előző boxerekhez képest a használható tartomány feljebb tolódott. 2000 alatt nem is érdemes próbálkozni, 3000-től kezd el húzni, kisimul a járása, de igazán elemében 4000 felett van. Ott viszont nagyon!
A tesztelt példány ESA-val (Electronic Suspension Adjustment) rendelkezett, ilyenhez fogható motorkerékpáron eddig nem volt a világon. Ennek köszönhetően a kormányról gombnyomással választhatunk előre beprogramozott rugó-előfeszítés és csillapítás variációkat, aszerint, hogy szólóban, csomaggal vagy utassal motorozunk, és ezen belül még tovább finomíthatjuk, normál, komfort vagy sport fokozat közül válogatva.
Apropó, fokozat. Az RT hatfokozatú váltója az eddig legjobban sikerült BMW váltó, vajpuha, halk, pontos, érzékeny, megfelelő úton kapcsolható. A hatodik fokozat nem overdrive immáron, hanem gyorsításra is használható.
A motornak jót tett a fogyókúra, bár elődjéhez képest „csak” 26 kilóval mutat kevesebbet a mérleg, de a gyakorlatban ez a különbség jóval többnek tűnik. A motor nagyon könnyen irányítható, az egyik ívről a másikra döntés sem igényel erőfeszítést, még nagy tempónál sem. Bosszantó, hogy a súlycsökkentés áldozatává vált az oldalsztender kihajtását segítő „fülecske”, így az első pár megállásnál balett-mozdulatokra volt szükség a letámasztáshoz.
Az új blokkban dolgozó kiegyenlítő-tengelyek hatása jótékony, azonban a motor oldalirányú rezgései nem szűntek meg teljesen. Érdekes módon a kardánreakciók is tovább csillapodtak, a viselkedése semleges.
Az RT fém fékcsöveket kapott, melyek az Integral ABS-es fékekkel együtt igen intenzív lassulást eredményeznek, függetlenül a terheléstől.
A lent elhelyezett tükrök használata megszokást igényel, a vezető saját kesztyűjének és a motor hátsó dobozainak tükörképe között megmaradt kis területen kap csak információt a motor mögötti fogalomról.
Egy újabb erényét este mutatta meg az RT, a két H7-es tompított fényszóró nappali világosságot varázsolt az éjszakába.
A motor formáját talán még kicsit szokni kell, azonban az már rég fordult elő, hogy benzinkúton, parkolóban történő megálláskor kisebb tömegek vegyék körül a motort…

A motor rengeteg extrával volt felszerelve, egyedül talán a tempomat kivételével, de miután autópályán nem próbáltuk, igazából nem is hiányzott.

Sajnos azonban ezzel a motorral is időnként meg kell állni, ha másért nem, 400 km-enként tankolni. Aztán visszaülni és menni, menni, menni…

 -ssy-