G650 GS tesztG650GS

 

 

- Szia! Kalmár Zoltán vagyok a BMW Motor Club Budapesttől és jöttem egy tesztmotorért.

- Mi volt megbeszélve?
- Ööööö… fogalmam sincs. Csak annyit tudok, hogy ma viszem és hétfőn hozom vissza.

- Ok, megnézzük.
- …
- Aha, egy G650GS lesz.
- Rendben…

 

 

Valahogy így kezdődött egy csütörtök reggelen, Vecsésen. Fogalmam sem volt, hova kell menni és mi vár ott rám. Sőt, a név elhangzása után sem lettem sokkal okosabb, egy ideje nem vagyok naprakész az új típusokból. A GS-t még be tudtam lőni, meg, hogy 650-es és valószínűleg egyhengeres. Mindezek ellenére láttam már motort életemben és napi rendszerességgel használok is. 7 éve folyamatosan egy R1150RT-t, előtte egy R1100RS-t. Ami meg azelőtt volt, az már évezredes múlt. A hozzáállásom is változott az évek során: a "szedjünk szét mindent és újítsuk fel csavaronként" megközelítésből átmentem a "két szerviz között hol kell az üzemanyagot betölteni és egyébként csak menjen" irányvonal felé. Lehet, hogy az ősz hajszálak is ludasak ebben? Nem különösebben tudok rugóutakat, lóerőket, terhelhetőséget, fogyasztási adatokat fejből idézni, nekem más fontos a motorozásban. Az élet túl rövid, hogy minden megjegyezzek. Minden másra pedig ott a Google. 

Levittek a garázsba, ott állt, szép pirosan. Messziről enduro küllemű, de öntött kerékkel, lényegesen kisebb, mint az RT. Na jó, nézzük. Nagyképűen bólogattam, hogy persze ismerek mindent, magam is béemvézek már egy ideje. Meg hát ez az index kapcsoló, na az megbocsáthatatlan, ha valami nagy kunszt volt a BMW-ben, akkor az a kétoldali, és milyen remekül lehet vele vészvillogni is ugye. Cinkosan, megértően, egymásra kacsintva.

Egyedül maradtam az aszfalton a pirossal. Majd jól nem tudtam beindítani. És jó meleg volt a sisakban. Meg a dzsekiben.

G650 GS

A vészleállító állása nem volt egyértelmű, hogy akkor most on, vagy off. Aztán elindultam. Tisztességes egyhengeres hang, húz becsülettel. Visszajöttek a régi élmények. Egy kicsit másképp szól, mint a levegős blokkok, de hátul ugyanaz a hang. Nálam a motor mostanság "A" közlekedési eszköz, ha esik, ha fúj. A "ha havazik" verziót még nem mertem végiggondolni, de addig még van pár jó hónap. Majd akkor megyünk át a hídon, ha ott lesz. A napi rutinban van városi cikázás, országút, egyenes is, kanyargós is, körforgalom szép számmal, meg autópálya. Ez a menü várt a G650-re is az elkövetkező napokban.

A gyorsforgalmin befelé hamar megtaláltam a helyet a kocsik között, a tükör más magasságát kellett megszokni. Az RT-n a személy-, a G650-en pedig a teherautók tükrei az ellenfelek. Gyorsan meg lehet szokni. Nem úgy az indexet. Elnézést, hogy megint ezen pörgök, de ez nettó kiszúrás minden motorossal, a darabonkénti 10 eurocenttel olcsóbb gyártási költség miatt. Értem én a gazdaságot, meg a válságot, meg a jövedelmezőséget, de akkor is, ez az index mondjon le. Amennyire könnyű volt megszokni, mikor először ültem BMW-re (kb 1 óra alatt), akkora gond volt most keresgélni és ügyetlenkedni a kapcsolóval a bal oldalon. Cserébe sokszor dudáltam irányjelzés helyett. Elnézést mindenkiről, akire a frászt hoztam a forgalomban. A kis szélvédő meglepően jó, meg is lepődtem. Korábbi endurós tapasztalatokból fel voltam készülve, hogy tépni, cibálni fog a szél. Ehhez képest városban a megengedett legnagyobb sebességig szinte semmi, még a sisak beépített napellenzőjét sem kellett lehúzni, pályán pedig még nagy tempónál is elfogadható volt a szélvédelem. Szóval a kis piros indult, pörgött, fordult, kanyarodott vitézül. És fékezett, nem annyira vitézül. Minden relatív persze. Az RT-n fékezni olyan, mintha horgonyt dobnék, vinnyognak a szervók és a mögöttem jövő nem győzi összeszedni a járművét, ha nem figyel. Itt az első fékezés nagy meglepetés volt. Sokkoló sebességgel közeledett az előttem álló autó fara. Aztán csak megálltam, kicsit ugyan rá kellett markolni. Le kell győzni a megszokást. Hiába, itt nincs szervo, nem kell kímélni a fékkart. Akkor megáll. Meg van ABS is, amiről hallottam már azt mondani, hogy a gyengék menedéke, de mint ahogy én már nem veszek autót klíma nékül, ugyanúgy nem veszek motort ABS nélkül. Busz mögül kilépő pótos nagyi, rossz burkolat, elpattogó kerék, mind-mind keserítették már az életem. ABS nélkül már kék-sárgák garmadáját tölthettem volna ki. Jó esetben.

G650 GS

Szóval, a kis piros jól megy a városban. Rendesen elférni vele mindenhol, könnyű, terelhető, zörgeti láncát, letérdel becsülettel fékezéskor, ahogy egy tisztességes első villa szokta (ó drága Telelever!). A futómű - GS ide, vagy oda - kicsit feszes, de a "minőségi" útjavítások nem a barátai. Jó burkolaton viszont szó nem érheti sem egyenesen, sem kanyarban. Az üléssel nem volt semmi bajom, lehetett rajta helyezkedni, előre, hátra csúszni.

Utána kimentünk a városból. Ja, nincs rajta doboz! Ez később még fontos lesz. Ennél a típusnál nem széria, de városi harcosoknak melegen ajánlott. Én már teljesen doboz-függővé váltam. Most maradt a hátizsák, benne a napi holmik, esőruha begyűrve. Országúton kanyarodik, gyorsul, előz, fékez, hiba nincs benne! De mit keres a szabadon legelő szamár az ideális íven?

Hétvégere egy Bp. - Kecskemét - Bp. ottalvóst terveztem. A hátizsák nem jó megoldás, még utas nélkül sem, mennyivel kényelmesebb a vízhatlan hengertáska! Imádom, sok szezont és ítéletidőt kiszolgált. Ezúttal utoljára. Nem gondolkodva, keresztben kötöztem fel a csomagtartóra, holott hosszában is remekül elfért volna. A táskában 100 kilométer alatt átrendeződtek a holmik és a két oldala rálógott a kipufogóra (még szerencse, hogy az egyik dob csak dísz).
Ez azzal is járt, hogy a zsák "csak" az egyik oldalon égett lukasra, a másik megmenekült. Jó büdös volt minden, mikor Kecskeméten kiraktam az oldaltámaszt. Veszteséglista: hengertáska, rövidnadrág, napszemüveg tokostul, 3 tartalék lencséstül. Olyan szép kicsire olvadtak össze, hogy kulcstartónak elmennének. Meg is őriztem. Mementóul az emberi hülyeségnek. Az enyémnek pontosabban. A dobra és a rendszámtáblára ráégett Cordura-forgácsok eltávolítása kis időbe beletelt ugyan és az eredmény sem volt tökéletes, de a motor visszavételekor legalább kevéssé pironkodtam.

G650 GS

Szerencsére 5 nap alatt nem esett eső. Nem mintha nem szoktam volna még hozzá, csak az első sárvédő kialakításában benne van a derékig sáros motoros kevéssé bizalomgerjesztő, cuppogós képe. Szerettem még az automata szivatót, az ülés alatti tankot, a fénykürt elhelyezését. Szerettem a fogyasztását, ami 4 liter alatt volt. Nem szerettem az üzemenyagszint-jelző hiányát (ötletes viszont a pótmegoldás: a sárga lámpa kigyulladásával egyidőben nullázódik a napi kilométerszámláló, mutatván, 

hogy mennyit tettünk meg tartalékon). Nagyon szerettem volna viszont tudni a hűtővíz hőmérsékletét, az nekem támpont a terhelhetőséghez. Ha az enyém lenne, jobban örülnék egy pár fűzött keréknek, az időtállóság jegyében. Meg egy doboznak, aminek felszerelésére a csomagtartó egyébként tökéletesen alkalmas

Mire jó a G650 GS? Városban hatékonyan és olcsón közlekedni, dolgozni járni, rövidebb túrákat tenni, országúton, hegyek között kanyarogni. Akár utassal is. Kéne. A garázsban elférne.