Írta: Dave Sonsky Superbike   

A BMW úgy döntött, hogy megküldi egy adag szteroiddal legjobban eladott bringáját, az R 1150 GS-t. Ezek urán rászabdítottuk Dave Sonskyt és a legocsmányabb spanyol időjárást, hogy megnézzék az eredményt.

A malagai út fölött lebegő legnagyobb kérdőjel az volt, kit küldjünk a BMW által kifundált off-road bevetésre. Ez az út nem a megszokott motorbemutatónak ígérkezett. De még mennyire hogy nem! Semmi napolvasztotta versenypálya, semmi térdreszelés - legfeljebb a tüskék eltávolítása. A BMW nem bízott semmit a véletlenre, egyértelműen tudtára akarta adni mindenkinek, hogy az új Adventure-modell egy off-road jármű. Mondanom sem kell, a szakadó esőben ezt sikerült is bebizonyítaniuk. Azok a pilóták, akik éreznek némi affinitást a sárban hempergésre, meg is lesznek elégedve ezzel az új BMW vel.

A résztvevők közül senki sem jött elő nagyképű köridőkkel és egyéb ilyen baromsággal, ahogy az már csak motoros új-ságírók között általában lenni szokott. Helyette bizonytalanság költözött a lelkekbe: az R115OGS hatalmas terepmotor, vajon képesek leszünk uralni őket ilyen terepen? A kérdésre hamar megjött a válasz, még-hozzá az elképzelhető legocsmányabb körülmények között.

Próbáltam rávenni a többieket, hogy énekeljük el közösen a „süss fel nap, fényes nap"-ot, de reménytelen próbálkozás volt. Helyette megembereltük magunkat és megindultunk a szakadó esőben, hogy ki-próbáljuk az új rücsökgumis R115OGS Adventure-t. Bütykös gumi, eső és aszfalt nem passzolnak igazán egymáshoz, de ezt ti is tudjátok. Ami egy szemet gyönyörködtető élmény lehetett volna hegyi szerpentineken, hajmeresztő és záróizom-összeszorító tortúrának ígérkezett, amint kétségbeesetten próbáltunk bármilyen nyomvonalat is tartani. A hegytetőn elfogyasztott ebéd során a BMW-sek meggyőződhettek, mennyire pocsékul érezzük magunkat a jelen körülmények között és bátorságukat összeszedve eltértek az eredeti tervtől. Számos pilóta csúszott ki az aszfalton és szedte össze magát a puha útpadkán, nyilvánvalóvá vált tehát, hogy ilyen körülmények között mindenki inkább terepre menne. A terv tehát megváltozott, és a vártnál is korábban közeli kontaktusba kerültünk a sárral és a mocsokkal.

A terepvezető, Nick Palmer kissé idősebb már, de mint a jó bor, az évekkel csak egyre jobb lett. Tempója, amit a burkolatlan murva- és földutakon tartott, néhányunk számára túl gyorsnak bizonyult, így Simon Pavey segíthetett a csoport lemaradó részének. Tanácsaira különösen hallgattunk, mivel négyszeres Paris-Dakar Rally résztvevő és a BMW off-road oktatója. Ráadásul volt a tarsolyában néhány baromi jó történet is, amit piázgatás közben osztott meg velünk. Mind-ez nem jelent mást, minthogy a csóka isme-ri a dörgést, és olyan gyorsan el tudott lépni előlünk, hogy bottal üthettük a nyomát és nem maradt utána senki, aki kihúzhatna minket a pácból, legfeljebb azok a baszott, nagyszarvú hegyi kecskék, akik minduntalan elállták az utunkat, vagy egyszerűen csak letámadtak. Néhány durvább, terepesebb rész még fullos krosszmotoros vagy quadosokat is megdolgoztatott volna, nemhogy ezeket a

253 kg-os óriás terep-Muto-rokat. Érdekes módon az Adventure tömege és puszta mérete inkább könnyített a helyzetemen. A hátsó kerék csúszkálására, szitálására számítottam;' de amikor az elsõ kerék elindult egy irányba én meg egy másikba. arra gondoltam vége a játszásnak: törött Dave, törött gép. Aztán kiderült, hogy a magabiztosság az egyetlen fegyver a legkíméletlenebb terep leküzdésére is. Nehéz megbízni a bringában, hogy - állva marad, de még nehezebb rávenni magad, hogy rajtahagyd a gázt.'' Ez a kulcsa ugyanis mindennek, amikor laza talajon elszabadul a gép. A gáz hamar kiegyenesíti a dolgokat, újra a megfelelõ irányba fordít, kihúzva a szarból. Azért mindezek elõtt el ne felejtsd kikapcsolni az ABS-t - csupán egy gombnyomás.

Eddig a gép minden megpróbáltatást hősiesen viselt. Aztán jött a folyó. Ekkorra annyira eláztunk már, hogy egy átkelés se nem osztott, se nem szorzott. Ott álltunk hát felsorakozva a széles folyó partján, amit a BMW-sek már használtak korábban a héten. Csak azt hagyták figyelmen kívül, hogy azóta, két napja egyfolytában esik, és a folyó szintje és áramlása jelentősen megnőtt. Természetesen a bringa belefulladt, de miután kifolyattuk a vizet a légszűrőházból, viszonylag hamar újra bepöccent. Azért ez belefér, ha kettes nyélgázon rohansz bele a derékig érő vízbe...

Aszfalton az első fékek váratlanul fittek voltak. A két 305 mm-es tárcsával simán felemelte volna a hátulját, de a vízen nem éreztem magam eléggé bátornak, hogy megpróbáljam. Viszont hátsókerekezni egyesben és kettesben sokkal könnyebb az Adventure-n, mint az alap GS-en, mivel az Adventure rövidebb első sebességet kapott, hogy könnyebben induljon nehéz terepen is.

Egy vízzel teli sisakban elég nehéz felidézni milyen sebességben vagy, de nem is kell emlékezni. Megteszi helyetted a fokozatkijelző. Pont az üzemanyagszintjelző mellé helyezték, ami viszont szinte soha sem mutat üreset, hisz 30 literes tank van a gépünkön. Ez egyébként extraként rendelhető, de csak egy a sok közül. Nem voltak fönt az alumíniumdobozok, a ködlámpák és a lámpavédő rács sem. Egyéb opció még a fűtött markolat és vízhatlan belső táska az alumíniumkofferekbe. Ezek a cuccok nem olcsóak, de a gép „mindössae" 3 330 000 Ft, úgyhogy nyúli még mélyebbre a zsebedbe

Az út végére véleményem immár nagyban megváltozott. Kezdeti „méretes" félelmeim helyett, király utcai bringát találtam, az off-roadra pedig egyenesen állat. Ez a legnépszerűbb gép a BMW arzenáljában, és a kétnapos teszt után már sejtem, miért. Úgy gondoltam, egy óra aszfalton majd öt terepen és minden csontom zörögni fog, de ezúttal nem ez történt. A gép sokoldalúsága példátlan, új lehetőségeket nyújtva azok számára, akik szeretnek off-roadozni, de nincs pénzük egy utcai és egy krosszgépre. Valószínűleg nem fogsz vele 15 méter magas supermant ugrani freestyle-ban, de ha mégis, mindenképpen küldd el róla a képet!