Sokak szerint ezzel a motorral született a magyar motorsport legnagyobb sikere, Kozma Endre negyedik lett az 1939-es Svéd Nagydíjon BMW R 51 RS- ével. A gép ismét régi fényében pompázik.

Röviddel a második világháború kitörése előtt a magyar motorsport óriási dicsőséget aratott: az akkori 500-as Európa-bajnokság svéd futamán Kozma Endre negyedik lett, és hetedik helyen, a legjobb magánpilótaként zárta a háború miatt két futammal megkurtított Eb-t. Hogy ebben mi volt a nagy szenzáció? Világbajnokság akkoriban még nem volt, a gyári gépek számát és a pilóták színvonalát tekintve az Európa-bajnokság 500-as kategóriája megfelelt a mostani MotoGP királykategóriájának. Két, kompresszoros, királytengelyes BMW, három DKW és NSU, két Gilera Rondine, három Norton, két Husqvarna, két AJS, két, kompresszo-ros FM, két Moto Guzzi alkotta a gyári masinák mezőnyét.

A fasiszta országok gyáraknak adott állami támogatása ezenkívül a legjobb versenyzőket juttatta a gépekre a győzelemért és a nemzeti dicsőségért folyó harcban. Kozmát, aki nálunk már verhetetlen volt az akkori BMW importőr, Urbach László BMW R 5 SS-én, meghívták a gyári kompresszoros gép tesztelésére. Hogy a végén nem lett gyári pilóta, állítólag csak azon múlt, hogy a nácik csak németeket engedtek az Eb-re. Viszont Kozma megkapta annak a tizenhét R 51 RS egyikét, amelyre világszerte magánpilóták százainak fájt a foga. Ez a motor akkoriban szinte nacionalista érvekből született: a Norton International produkciós versenygépek aratták a babérokat a német bajnokság magánversenyzői körében is, ezért elrendelték, hogy a BMW is gyártson egy ütőképes gépet.

Az R 5 SS és ennek utóda, az R 51 SS csak apró módosításokban különbözött a szériagépektől, miközben a Norton gyakorlatilag egy-két év késéssel a gyári masinák replikáját árulta a magánversenyzőknek. A BMW királytengelyes, kompresszoros gépe mégis túl komplexnek tűnt erre a célra, ezért a BMW az új production racer elkészítésekor a széria R 51-es nagymértékű módosítása mellett döntött. Viszont más karteröntvénnyel, verseny mágnesgyújtással, Fischer-Amal verseny karburátorokkal, fogaskeréksoros vezérléssel, más vezérműtengelyekkel, dugattyúkkal, hengerekkel, hengerfejekkel, váltóval, kétféle hátsótengely-áttétellel, más vázzal, tankkal, és főleg a sok magnéziumfedéllel és alkatrésszel a módosítások igen nagymértékűek voltak. Ennek a gépnek a karrierje igazából a háború után kezdődött meg, replikák százai készültek el a negyvenes évek végén, de olyan sikert mint Kozma, senki más nem tudott vele elérni.
Kozma halálának 60. évfordulójára az R 51 RS ismét régi fényében pompázik a Hungaroringen. Tulajdonosa a BMW múzeum, a motort Argentínából vették meg.

De hogyan került oda? „1944-ben a német hadsereg begyűjtötte az összes versenygépet Budapesten hadipari anyagként, de az R 51-est még azon az éjszakán valaki lelopta a vagonról" - emlékszik vissza Szabó Andor, aki négy éven át tarthatta a gépet szem előtt a Magyar Steyr-Puch műhelyében. „Aztán a háború után egy motorkereskedőnél felbukkant, és egy Szűcs László nevű szabómester megvette. Amikor a kommunisták '49-ben átvet-ték a hatalmat, Szűcs kivándorolt Argentí-nába, és a gépet magával vitte."

A motor maradványai szörnyű állapotban voltak, de Sebastian Gutsch - polgári életében ügyvéd -, aki az Urbach-Kozmaféle R 5 SS tulajdonosa is, vállalta a motor restaurálását. Olyan alapossággal állt neki, hogy minden egyes csavarnak egyeznie kellett az eredeti, gyári alkatrész-listában rögzített alkatrésszel, és még a krómozásnál és a pácolásnál is az eredeti anyagokat használta. Három évig tartott csak az anyagbeszerzés, de a BMW most pont úgy fest, amilyennek Kozma Endre láthatta1939 májusában, amikor kicsomagolta a szállítódobozból.

És ugyanolyan jól is megy. A régi BMW a hungaroringi próbán igazi jól kiegyensúlyozott, jól érzékelhető versenymotornak mutatkozott. És mintha az időjárás is azt a viharos korszakot akarta volna felidézni, miutána képek elkészültek, óriási zivatar söpört végig a pályán.