Robert Pirsig

Megboldogul ifjú felnőttkorom hajnalán a fent említett című könyv komoly hatással volt életemre. No persze, a motorkerékpár-ápoláshoz a címével ellentétben vajmi kevés köze volt ennek a filozofikus hangvételű könyvnek, de ez most jól passzol a gondolataimhoz és az iromány végére talán értelmet is nyer.

Szóval az történt, hogy megöregedtem. Azaz, hogy pontosabban szóljak, az evolúció előre megírt lépcsőit járom sorra, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Lázadó ifjúból bizony nyárspolgárra korosodtam.

Hogy honnan jöttem erre rá? Elkezdtem figyelni magamon a jeleket. Mondok egy példát. Akik régóta ismernek és együtt motoroztak velem, tudják, hogy volt egy, a fogaim kerítésén gyakran kiszökellő – már-már szállóigévé átlényegült –  mondásom, miszerint nincs rossz út, csak sz@r futómű. Persze ezt a mélyenszántó, magvas gondolatot csak első GS-m beszerzése után szültem meg, bár őszintén szólva, nem vajúdtam rajta sokat. J Kaján mosollyal néztem a többi – nem GS – motorost, akik küzdöttek a kátyúkkal, és megvetően néztem a katalógusokban a fűthető ruhákat, -üléseket valamint a gyári kiegészítőket. Ugyan ezekre pénzem sem lett volna, de kifejezetten sportot is űztem abból, hogy minél több, általam barkácsolt dolog kerüljön fel a motorra és minél több gyári cucc le arról. Száműztem a gyári szélvédőt, kipufogót, oldaldobozokat, de lett helyettük más, szerintem sokkal jobb. Boldogan lázadtam.

Aztán szépen csendben, észre sem véve, ráültem a szappanos deszkára. Vettem egy LT-t. Természetesen a GS mellé, így nem kellett – teljesen – meghasonulni önmagammal. Őőő, az LT az más. És milyen jó az ülésfűtés!

Aztán később megvettem életem első (és talán utolsó) gyári, új motorját és szakszervizbe járok vele. Ja és minden gyári rajta és még csak le se akarom cserélni. Mi ez kérem, ha nem nyárspolgárság? De vannak további jelek is.

Az már szinte hagyján, hogy 2,5 éves gyerekem nevelése közben olyan mondatok hagyják el ajkaimat, amitől annak idején gyerekként hideglelés rázott, de ha most szembetalálkoznék 16 éves önmagammal, biztos jól tökön rúgnám magam. És még csak el sem tudnék ugrani előlem. J
Ezek után persze azon sem kell meglepődni, hogy rendszeresen füvet nyírok.

Ráadásul – és ez tette fel az i-re a pontot – ma azon vettem észre magam, hogy – mint minden rendes nyárspolgár – hétvége lévén nekiálltam lemosni a családi autót és a motoromat is (!). (Természetesen semmiféle vegyszert nem használok erre évek óta, de ez a fejlődés pozitív velejárója) Tettem mindezt önként, csaknem dalolva. És még élveztem is! Sőt, még készültem is rá. Előre. Nekiálltam és feltúrtam az internetet, mindenféle házi praktikákat keresve. Persze találtam is. Lehet, hogy csak nekem új, de én például nem tudtam, hogy a bogártetemeket, madárürüléket és fékport étolajjal lehet feloldani és eltávolítani. Ráadásul környezetbarát. Ma kipróbáltam és működik.

Szerencsére az evolúció több más tulajdonságom mellett a lustaságot is békén hagyta, úgyhogy most további kutatásaim célja, hogy kiderítsem, mi távolítja el az étolajat a lehető legkevesebb energia felhasználásával. Ugyan a meleg víz és szivacs páros remekül működik, de azzal ugye dolgozni kell.

Szóval ez van. Most hátradőlők, megelégedetten szemlélem a csillogó autót és motort, közben belül rettegve figyelem magamat, mikor tűnnek fel a nyárspolgárság újabb jelei…

A címben említett könyv elektronikus formában itt olvasható (remélem az egész, nem néztem végig):

http://terebess.hu/keletkultinfo/robert1.html

-ssy-