Szerző: Torjai Rácz Zoltán

Fekvése, határai, szomszédos övezetek

A Gyergyói-havasok a Keleti-Kárpátok központi Öve­zetében a Kelemen-havasok, Besztercei-havasok, Csalhó­hegy, Nagy-Hagymás vonulatt valamint a Gyergyói-meden­ce és a Maroshévízi-medence által körülhatárolt területen fekszik. Észak-déli irányban a Szék-patak völgye és a Marosfői-hágó között található mintegy 50 km hosszúság­ban és 10-20 km szélességben. Felépítésében egy főgerinc halad majdnem észak-dél irányban, ide kapcsolódnak a mellékgerincek, amelyek többnyire erre merőlegesek. Ami a csúcsok magasságát illeti, ezek alacsonyabbak a környező hegyvidék csúcsainál. Mint szomszédos területek a Bélbori­medence és a Gyilkos-tó környéke is ide sorolhatók, főleg turisztikai szempontok alapján. A Borszéki-medence a Ke­leti-Kárpátok belső medencesorának tagja, akárcsak a Bél­bori- és a Gyergyói-medence. Alig 50 km területével zárt fészekszerűen fekszik a hegyek szorításában. Tökéletes föld­rajzi elhatárolását az 1200-1400 m magas hegykoszorú adja és csak a Kis-Beszterce völgye felé nyitott a Bor-patak szűk völgyén keresztül. A hegykeret tagjai délnyugaton a Kerek­hegy (1259 m) nyugaton a Nagy-Salamás (1394 m), a Köz­Rez-nyaka, keleten az Esztefán-tető (1377 m) és a Száraz­halom (1217 m), északnyugaton a Hazanéző-tető (1250 m), északon a Bükk-havas (1310 m), ezt a keretet Borszéki­havasok néven is említi az irodalom. A második tájegység a Cengellér-hágó és a Pongrác-tető között elterülő hegyvidék, amit újabban Ditrói-havasok néven említenek. Ennek ki­emelkedő csúcsai a Piricske (1545 m), Csanód (1506 m), Benevesze (1460 m), Új-havas (1451 m), Tatár-havas (1455 m), Nyerges (1490 m), Likas (1676 m). A harmadik, vagyis a déli rész a Pongrác-tető és a Marosfői-hágó között talál- ható. Itt vannak a Fekete-Rez (1538 m), a Sipos-kő (1568 m), a Cofi•ánka (1608 m), a Nagy-Hagymás vagy Bárány­havas (1793 m), Maros-bükk (1111 m), Sóvető-havas (1428 m). A Gyergyói-medence és a Maros völgye nyugatról le­zárja a Gyergyói-havasok vidékét. Ez a medence 750-800 m tengerszint feletti magasságban fekszik, kiterjedését tekintve a legnagyobb ebben az övezetben. Csaknem teljesen sima enyhén északra lejtő, a Várhegyi-szoros választja el a Maroshévízi-medencétől. A Borszéki-medencétől északra fekszik a Bélbori-medence, amely mint kapocs, képzelhető a Kelemen-havasok felé. Ez a legmagasabb az összes meden­cék közül (közel 1000 m-en található). Kőzettani szempont­ból a Gyergyói-havasok elég változatos képet mutat. Meg­találhatók a kristályos palák, a vulkáni eredetű szienitek (ez alkotja a Piricske tömbjét), a mészkövek, dolomitok.

Éghajlat

A hazánkban általánosan ismert mérsékelt éghajlatnak sajátos hegyvidéki változatával találkozunk, amely elsősor­ban a magasság változásaihoz igazodik, másrészt viszont a medencék jellegzetességeit követi. A magasság növekedésé­vel arányosan csökken az általános évi hőmérséklet és nö­vekszik a csapadék mennyisége. A lejtők iránya is fontos té­nyező. A déli kitettségű lejtők melegebbek az északiaknál, a nyugati lejtők csapadékosabbak a keletieknél. Az évi csapa­dékmennyiség általában eléri, sőt meghaladja az 1000 mm értéket. A medencékben ennél jóval kevesebb, így p1. a Bor­széki-medencében 700 mm, a Gyergyói-medencében mind­össze 600 mm. Érdekességként említhető, hogy a meden­cékben mérik a legalacsonyabb hőmérsékleteket. Így Bor­széken -34,8°C-t mértek 1931-ben. Ez a jelenség hőmér­sékleti inverzió néven ismeretes a szakirodalomban. Ugyan­csak a medencékben mérték a legmagasabb hőmérsékleti értékeket. Borszéken 36,6°C 1936-ban, Gyergyószentmikló­son pedig 35°C 1929-ben. A szelek általános iránya nyáron északnyugat felől, télen északkelet felől jellemző. A he­gyekben erős szelek fújnak, gyakran erdőket döntenek ki, a medencék védettebbek a szelektől. Ennek következménye a gyakori ködképződés főleg az őszi és téli hónapokban.

Vízhálózat

A vízhálózat sűrű; legnagyobb vízgyűjtők a Maros és a Beszterce. A nyugatra haladó patakok a Marost táplálják, a keletre haladók a Besztercébe ömlenek. A vízbőség változó az év folyamán. A legnagyobb vízhozam tavasszal és nyár elején van. A Maros a Fekete-Rez oldalában ered és északi irányba haladva felveszi a Heveder-, Békény-, Güdüc-, Orotva-, Toplica-patakokat. Maroshévízig mintegy 60 km hosszan folyik. A Gyergyói-medencében lassú a folyása, ezért mocsarak szegélyezik, főleg Vasláb, Alfalu és Remete határában. Ezekben a mocsarakban sajátos növényzet é1. A Várhegyi-szorosban völgye elkeskenyedik és teraszok jelen­nek meg a két oldalán. Maroshévíz után újból összeszűkül a völgy és egészen Dédáig a Kelemen-havasok-Görgényi­havasok között képez választó vonalat. A keleti tájak vizei a Kis-Beszterce, a Bor-patak, a Puma-patak, a Békás-patak. Az Olt is a Gyergyói-havasokban ered a Sóvető-havas aljá­ban elterülő mocsaras ingoványból, mintegy 15 km távol­ságra a Maros forrásától. Az Olt déli irányba folyik a Nagy­Hagymás lábánál, áthalad Balánbányán, majd a Felcsíki­medencébe érkezik.

Növény- és állatvilág

A Gyergyói-havasok gazdag erdőségekkel rendelkezik. Uralkodó fák a fenyőfélék, főleg a lucfenyő és a jegenyefe­nyő. A fenyőerdők széles tisztásain kaszálók, legelők terül­nek el. A növényzet hű és konkrét képet nyújt a természeti feltételekről és minden változásra a lehető leghamarabb vá­laszol. Érdekességként: a bükkösök a magasabb csúcsok kö­zelében találhatók, éppen az említett inverzió következté­ben. Ugyanitt keverten előfordul nyír, juhar, fűz, kőris. Az aljnövényzet elég gazdag; a fenyőerdőkben madársóska, fogasír, áfonya, tárnics, bükk és a vegyeserdőkben pirosló hunyor, orvosi tüdőfű, májvirág. A kaszálók és legelők te­rületét 50-60 féle növényfaj gyepszerűen fedi. Itt é1 a lóhere, csenkesz, szarvaskerep, hunyor, tarackos tippan, kankalin, kökörcsin. A borszéki, bélbori lápos területeken él a törpe­nyír, a harmatfű, a kisasszony papucsa vagy rigópohár. Ta­vasztól őszig az eper, a málna, az áfonya, a szeder gyakran fellelhető erdei gyümölcsök. Az erdőket gazdag állatvilág né­pesíti be. A vadászati tilalom eredményeként számos faj el­szaporodott, ezért az erdőben sétálók örömére és ijedelmére gyakori a barnamedve, róka, vaddisznó, szarvas, őz, mókus. A hiúz már ritkább. A madárvilág képviselői a cinegék, rigó, pinty, szajkó, barna kánya, uhu, holló. A hegyi patakokban él a sebes pisztráng, a botos kölönte. A sziklás oldalakon meg­található a foltos szalamandra, a gyíkok, keresztes vipera.

Klimatikus üdülőhelyek és gyógyfürdők

Elsősorban Borszék, Marosfő, Maroshévíz, Bélbor és Tölgyes jönnek számításba. Gyergyószentmiklós turisztikai átmenőforgalmi helyként jelentős.

Borszék (BORSEC)

Legkönnyebben Maroshévízről lehet megközelíteni a 15-ös számú országúton. 12 km hosszan szerpentines mű­úton haladunk csodaszép fenyvesek között. Miután átka­paszkodunk az út legmagasabb pontján, a Kránga-tetőn (1112 m) (Pasul Creanga), lassan leereszkedünk a 800-900 m magasan fekvő Borszéki-medencébe.
Borszék modern fürdőtelep, jól felszerelt fürdőiben or­vosi felügyelet mellett kurálják a betegeket, jó eredményeket érnek el a magas vérnyomás leküzdésében. Jelenleg 14 for­rás működik itt s közülük egyik - a „Pierre Joliot Curie"-ról elnevezett - rádióaktív. Ivókúrával gyógyítják az emésztőszervi megbetegedése­ket, gyomorsav hiányt, vékony- és vastagbélhurutot, krónikus májbetegségeket, epebántalmakat, cukorbetegségeket, vese- és érrendszeri megbetegedéseket. pajzsmirigytúltengést.
A nagyobb vízhozamú borszéki források közvetlenül a kristályos mészkövekből bukkannak felszínre. Ezek: a Főkút-, Ósáros-, Horea-, Clo5ca-, Március 6-, Cri~an-források. Több ki­sebb hozamú forrás a mésztufa takarót töri át, mint a : Kossuth-, Petőfi-, Kőbánya- és az Ős-fonás. A források vize általában föl­des-meszes (nagy a Ca, Mg, Na, HCO3 tartalma és erősen szén­savas). A kristályos palákkal érintkező vizek - mint a Pierre Curie-forrás és a Kecske-fonás - vasas jellegűek, viszonylag kis mineralizáció (3,2 - 7,6 g/1) és nagy C02-tartalom (1,5 - 2,5 g/1) jellemzi őket. A forrásokból és a töltőállomás számára furt ku­takból átlag 35 I/s víz ömlik a felszínre. Idegenforgalmi szolgáltatásai: Transilvania hotel és vendéglő, Hétforrás kemping és Bor-pataki kemping faházi­kókkal, sátorozási lehetőséggel, autóparkolóval.

Marosfő (IZVORUL MURES ULUI)

A 12-es országút Csíkszentdomokosnál elhagyja a Csí­ki-medencét és 10 km után eléri a 891 m magasan épült Marosfőt. Vasútállomása van. Marosfőn ered a Maros. Két forrását tartják számon. A Fekete-Rez csúcsa alatti forráshoz jelzett turistaösvény vezet. A másik az ú.n. turisztikai forrás az út melletti autóparkolótól kb. 150 méterre van, a Gréces­hegy aljában. A Gréces-hegyen jó sítelep van. Az átmenő turisták rendelkezésére modern motel és vendéglő - Ezüstfenyő, vele szemben a Mókus non-stop falatozó: mindkettő autóparkolóval rendelkezik Szép kirándulásokat lehet innen tenni a Hargitára vagy a Fekere-Rezre (1538 m).

Maroshévíz (TOPLITA)

Faipari és turisztikai város; Gyergyószentmiklóstól 34 km-re. A Borszék felé irányuló turistaforgalom kiinduló pontja (28 km). A város a Maros völgyszoros felső bejáratá­nál fekszik 650 m tengerszint feletti magasságban. Lakóinak száma 15000. Nyáron festői fekvése, fürdője és télen a ki­váló sítelepek miatt nagyon sok turista keresi fel. Híres a Fenyő v. Bánffy-fürdőtelep (Bradul), mely a Görgényi-hava­sok lábánál fekszik szép langyosvizű strandfürdővel. A víz a kifolyásnál 26°C. Vendéglő, két kempingtelep villákkal és kétszemélyes házikókkal állnak a turisták rendelkezésére. A városban modern szálloda és étterem (Hotel Toplita) várja vendégeit.

Bélbor (BILBOR)

A Bélbori-medence a Kelemen-havasok vulkanikus és a Besztercei-havasok kristályos hegytömege közt a Kis­Beszterce forrásvidékén fekszik. Az ásványvizek a medence talapzatának kristályos kőzetei közé ékelődő kristályos mészkövekből erednek. Az idők során ezek a források vas­tag mésztufa rétegeket raktak le. Mintegy 20 ásványvízfor­rást tartanak számon a medencében, ezek vizeinek össz­mineralizációja 2,3-7,1 g/l, szabad CO2- tartalma pedig 2,5 g/I. Az ásványvízfeltörések körül több helyen borvizes tő­zegláp alakult ki. Lakosainak száma mintegy 8000 fő. A Kis-Beszterce völgyében kialakult falvakban a XVIII. században a Ditróból és Szárhegyről kirajzott székelység mellett a Kele­men-havasokban pásztorkodó románok is megtelepedtek. Fejlődésnek indult a falusi turizmus.
Az üdülőtelep a Kis-Beszterce és Putna-patakok össze­folyásánál helyezkedik el. A környéken több mim 30 szénsavas ásványvízforrás tör a felszínre. Ezek a kristályos kőzetekből fakadó vizek a fel­színi törmelékekben gyakran talajvízzel keverednek. Ásvá­nyi alkotóelemeik főleg kálcium, magnézium, vas és hidro­génkarbonát. Kelet felé haladva, ahol már megjelennek a flis övezetek kőzetei, a vizek kloridos, szulfátos jellege egyre hangsúlyozottabbá válik. Itt a források általában elég kis vízhozamúak. 1918. előtt határállomás és vámhely volt. A kaszárnyák ma is megvannak, lakásokká és kórházzá alakították át. Itt a falusi turizmus kezd kifejlődni.

Gyergyószentmiklós (GHEORGHENI)

A Gyergyói-medence keleti peremén terül el. Első írásos előfordulása az 1332-es pápai tizedjegyzék. János Zsigmond fejedelemtől kap vásárjogot 1607-ben. 1637-től örmények telepednek le a városban. Ez meghatározta a város arculatát és fejlődését. A város turisztikai nevezetességei a templo­mok (római katolikus templom – XVIII sz. a torony XV.; örmény templom - 1730-1734; zsidó templom), dendrológi­ai érdekessége a Csiky-kert, ahol 16 ha területen több mint 2000 fajta növényt telepítettek; a Tarisznyás Márton nevét viselő múzeum. A várostól keletre 24 km-re a Nagy-Hagymás hegység­ben fekszik Erdély legszebb torlasztava a Gyikos-tó (Latul Ro~u), amely a XIX. század közepén keletkezett. A Gyilkos­tó és a belőle kiömlő Békás-patak pisztrángos helyek.
A Gyergyói-havasok övezetének természeti kincsei na­gyon fontosak gazdasági és turisztikai szempontból egy­aránt. Ha sorra vesszük őket, elsőnek a gazdag borszéki és bélbori ásványvízforrásokat, a nagy terjedelmű fenyő- és lombhullató erdőket említjük meg, aztán a hegyi legelőket, a kaszálókat és a vadállományt. De fontosak a borszéki mésztufa, ditrói ditroit, szárhegyi márvány mint építőanya­gok is. Borszék és Orotva övezetében kis fontosságú lignit­és barnaszénbányák vannak.
Tudott dolog, hogy Európa ásványos forrásainak egy­harmada a Kárpátokban tör fel a fóldből. Ehhez, a Gyer­gyói-havasokról lévén szó, hozzátehetjük, hogy a romániai ásványvizek jórésze a Gyergyói-havasok övezetéből kerül ki; ezek közül a leghíresebb a borszéki. Az ásványos forrá­sok az eruptív eredetű Kelemen-havasok posztvulkanikus tevékenységének eredményei. A víztartalmú szintek artézi­ek, a főbb források a mély víztartalmú réteg emerziós pont­jait jelölik, mint az ásványos vizek fő lelőhelyeit.
A nagy terjedelmű erdők fóllendítették a fakitermelő ipart, a legelők az állattenyésztést, a nagy- és kisvad ide­csalogatja a vadásztrófeák kedvelőit, s a részben exportra szánt erdei gyümölcsök (áfonya, szeder, málna, s az ehető gombák) szintén nagy kincset jelentenek.

Mindezek a természeti kincsek a turizmust is fóllendí­tették a Keleti-Kárpátok e részén. A turistát segítik a jó utak és a kielégítő vasúti összeköttetés (Brassó és Marosvásár­hely között széles-, Maroshévíz-Borszék és Bélbor között keskeny nyomtávú vasút, ez utóbbi jobbára az ásványvíz szállítását szolgálja. Az utakat részben korszerűsítették már, vagy éppen folyik korszerűsítésük, mindenesetre országos jelentőségü műútba (DN 15) torkollanak, mint ahogy a vas­útvonal is a fővárosból kiinduló vasúti fővonalba (CFR 400) kapcsolódik.

Az övezet turisztikai lehetőségei

A természeti kincsek és adottságok, a földrajzi keret csodálatos hegyi tájai és levegője, az ásványvízforrások, az erdőkkel övezett festői klimatoterápiás üdülőhelyek, a fe­nyővel szegett erdei ösvények, amelyek gyönyörű tisztáso­kon át vezetnek fel a hegygerincre, a csúcsokról a turista elé táruló kilátás, mind, mind gazdag és változatos eszközökkel növelik a Gyergyói-havasok turisztikai lehetőségeit. Fenti­ekhez csatlakoznak még a gazdasági természetű turisztikai érdekességek (az építőanyagnak szánt travertin- és ditroit­bányák, fakitermelő telepek, a textil-feldolgozó és élelmi­szeripari üzemek), a megtekintést érdemlő történelmi és művészeti műemlékek (múzeumok, régészeti maradványok, történelmi és építészeti műemlékek) a néprajzi, és népművé­szeti látnivalók. Az első hely azonban mindenképpen a ter­mészeté, amely egyaránt kielégíti a természetjárót és az üdülni vágyó turistát, hiszen nemcsak gyönyörű tájakkal szolgál, de ásványi forrásokban gazdag, dús növényzetű, er­dőnyi parkokkal szegett, a turista minden igényét kielégítő kellemes üdülő- és fürdőtelepekkel is.

Híresek e szempontból Bélbor és Borszék, de különös­képp ez utóbbi, melyek gyönyörű erdős könyéke számos könnyen járható útvonalat kínál festői, üde tájakra: a Bükk­havasra, Nagy-Mezővész-gerincre, Kránga-tetőre. Gyakor­lottabb turisták szívesen másszák meg a Köz-Rez-havast vagy Bélborból a Náureasca-gerincet, kirándulnak a Kárlá­tó-csúcsra (Vf. Harlagia) s még néhány szép kilátású helyre.

Borszék, ez a külföldön is jól ismert fürdőhely bőven nyújt szórakozási és időtöltési lehetőséget. Az orvosok ajánlotta aktív pihenésre itt számos alkalom nyílik: könnyű séták a Hét-forrás, Ős-forrás, Pierre Curie-forrásokhoz, a Medve-barlanghoz, a Jég-barlanghoz, a Bagolyvárhoz, a Bálcescu-forráshoz, az országban egyedülálló travertinbá­nyához, az áfonyásokba, málnázó helyekre.

A gyakorlott turisták, bányakutatók, geográfusok és természetkutatók útja keskeny ösvényeken fel a hegyek ma­ gasára visz, vagy a nemrég föltárt Sugó-cseppkőbarlangba, melynek sztalaktit és sztalagmit-kincsei évmilliók során ala­kultak ki a mészkőréteg belsejében. Nem kevésbé festői és vonzó a Gyergyói-havasok déli részén Marosfő, klimatoterápiás üdülőhely, amelynek fizi­kai-földrajzi föltételei igen kedvezőek az érrendszeri és pajzsmirigy betegségek gyógyításában.

Érdeklődésre tarthat számot a bélbori és vaslábi övezet gazdag folklórja és népművészete: népviseletük, dalaik, tán­caik, hagyományos népszokásaik, néprajzi érdekességeik; Maroshévíz és Gyergyószentmiklós városokban számos régi épület van, mindkét helységben, múzeum, s egy egész sor kulturális vagy történelmi műemlék.

Különösen élénk ebben az övezetben a tranzit-turizmus, ami azért is érthető, mert a körutak rendkívül szép tájakon haladnak át, s az autós turista gyönyörű kilátásokat nyújtó szerpentineken jut el magas hágókon keresztül a kitűzött céljához. Fő útvonalak: Maroshévíz - Kránga-tető - Bor­szék - Holló - Tölgyes - Poiana Largului - Tg-Neamt; Gyergyószentmiklós - Pongrác-tető - Gyilkos-tó - Bicaz - Piatra Neamt. Mindkettő kiváló összeköttetést teremt Erdély és Moldova turisztikai övezetei között. Segítségükkel köny­nyen megközelíthető Cetatea Neamtului, Váratec, Agapia, Bistrita és Neamtului kolostorok, éppúgy mint Észak-Mol­dova kolostorai.

Természetvédelem

Kiemelten természeti tájritkaságok a Gyergyói-havasok­ban a vaslábi Fenek-rétláp (40 ha), a borszéki arborétum (2 ha), valamint a Kerekszék (40 ha), a tölgyesi Veres-kő, a bélbori Dombreanu-láp (4 ha), a tekerőpataki Sugó-barlang és környéke, a gyergyószentmiklósi Csiky-kert (10 ha). A térség védett növényei: havasi gyopár (Leontopodium alpinum). kockás kotuliliom (Fritillaria meleagris), sárga tárnics (Gentiana lutea), henye boroszlán (Daphne cneo­ rum), zergeboglár (Trollius europaeus), tiszafenyő (Taxus baccata), cirbolyafenyő (Pinus cembra), törpenyír (Betula humilis), törpefenyő (Pinus mugo), rigópohár (Cypripedium calceolus). Védett állatok: barna medve, hiúz, siketfajd, nyírfajd.

Különlegesen szép látvány a .,csillárfenyő' a borszéki fürdőtelep szélén, a klimatikus üdülők szegélyén lévő szép fák, az övezet nagy kort megért fái, néhány évszázados fe­nyő, egész erdők, kialakulóban lévő park-övezetek a fürdő­telepek, klimatikus üdülők s e vidék minden helységének környékén, tájrezervátumok Borszék, Marosfő, Bélbor, Töl­gyes körül. A borszéki sziklaképződmények (Bagolyvár, Medve-barlang, Jég-barlang), a tekerőpataki Sugó-barlang különös figyelmet érdemelnek.