Részletek

Kategória: Túrabeszámolók

Csehországi túra

Október első csütörtökén, reggel 9-kor találkoztunk Esztergomban, a várható hidegre való tekintettel az utolsó pillanatban magukat meggondoló utasok nélkül, 6-an, 6 motorral (a történelmi hűség kedvéért 4 db R 1200 GS, 1 db R1200GS Adventure és 1 db K1200LT). Eleinte kissé hűvös, majd fokozatosan kellemessé melegedő időben, verőfényes napsütésben vágtunk neki az útnak. Az első napi etap 315 km-re volt tervezve, számottevő forgalom nem is zavart minket, lehetőleg alsóbbrendű utakon motoroztunk. Trencsén felett léptük át a szlovák-cseh határt. Rádión megbeszéltük, hogy a cseheknél az első adandó alkalommal megállunk egy cukrászdánál, de ez váratott egy kicsit magára, végül Vizovice-ben, egy kedves kisvárosban álltunk meg. Ettünk egy jó levest, majd némi cukrászsüteménnyel és kávéval tuningoltuk tovább vércukrunkat. Ezt követően egy kis kerülőt beiktatva Stramberkbe mentünk, ahol megnéztük a picinyke óvárost. Innen már csak pár km volt aznapi célunk, Novy Jicin. A szállásunk a főtér mellett volt, így a motorokat a panzió tulajdonosának kertjében helyeztük esti nyugovóra. Körbejártuk a főteret, megszólítva sok helyi lakost, hol tudnánk vacsorázni - meglepetésünkre se angolul, se németül, de még oroszul se tudott senki. A főtéren mindössze egy pizzériát és egy mexikói éttermet találtunk, na de hogy néz ki a csülkös pizza, vagy a chili-s knédli? Végül a panziónktól 50 méterre találtunk egy remek kis szállodai éttermet.
Reggel hatalmas köd fogadott minket, reggeli után elsétáltunk a motorokért, az LT hőmérője (a legpesszimistább az összes közül) 3,5 fokot mutatott. 

Az indulás előtt Ferdi még szerelte a rádiója áramellátását, így mire elindultunk és mentünk pár km-t, felszállt a köd és a hőmérő higanyszála is elkezdett felfelé kúszni. következő megállónk Olomouc (Olmütz) volt, ahol figyelmen kívül hagyva a „Pesi Zona” táblát, egyenes a főtéren álltunk meg, egy kávézó terasza mellett. Itt egy kábel elfüstölése után egy szereléssel egybekötött kávézás lett a program, mire befejeztük és elkezdtünk szedelőzködni, megjelentek a rendőrök, akik udvariasan az értésünkre adták, hogy nem illik a gyalogos zónán belül motorozni. Így tehát elindultunk, gyönyörű utakon kanyarogva. Pardubicei végcélunk előtt még megálltunk Nove Hrady-ban, ahol egy bájos rokokó kastélyt néztünk meg. A szálláson remek cseh vacsorát kaptunk, közben megérkezett még két klubtársunk. Másnap reggel tiszta égbolt és napsütés ébresztett bennünket, majd a kiadós reggeli után utunkat Kutna Hora felé vettük. Itt először a belvárosban sétáltunk, majd jött az elmaradhatatlan „cukárna”. Ezt követően átmentünk a város másik felébe, ahol a híres csontkápolnát néztük meg.

Idézet a wikipediabol: „„A sedleci osszárium római katolikus kápolna és csontmúzeum Kutná Hora külvárosában. Az osszárium mintegy 40 000 csontvázat tartalmaz, amelyek művészi elrendezésben díszítik - szinte bebútorozzák - a kápolna belső terét. A XIV. század közepi nagy pestisjárvány idején, majd a huszita háborúk korában

több ezer embert temettek ide, nem csoda hát, hogy a temető területe hatalmasra duzzadt. 1400 körül boltozatos gótikus kápolna épült a temetőkert középpontjában talán azért, hogy újabb sírhelyek helyett ez az épület szolgáljon az örök nyugalom színteréül. Mindenesetre az építkezés idején napvilágra került tömegsírok csonthalmai is e kápolnában kerültek elhelyezésre. A XVIII. század elején rekonstrukciós munkálatok folytak a kápolnában, Jan Santini Aichel tervei szerint. 1870-ben a Schwarzenberg család megbízta František Rint fafaragót azzal, hogy rendezze a csonthalmokat. Hátborzongató eredmény született. Négy hatalmas harang formájú halom foglalja el a kápolna sarkait. Egy, az emberi test valamennyi csontját magába foglaló óriási csontcsillár függ a koponyák fűzérével díszített boltozatú templomhajó közepéből. Emberi csontok alkotják a Schwarzenberg család címerét, éppúgy, mint Rint mester aláírását a bejárat közeli falon. A sedleci osszárium azzal, hogy berendezési tárgyakként, belső teret díszítő burkoló elemekként mutatja be az emberi csontokat, koponyákat, kétségkívül egyedülálló az osszáriumok sorában.”

Nos, valóban elgondolkodtató látvány volt…

Innen Tábor városa felé vettük az irányt, több számjegyű, de kiváló minőségű utakon kanyarogtunk, az ősz pompázatos színeibe öltözött erdőkön, kedves, rendezett, kis falvakon keresztül. Táborban is a főtéren álltunk meg, és ha már itt voltunk, hát itt is beültünk egy kis étterem teraszára egy leves erejéig. Így feltankolva indultunk tovább, hogy elérjünk a túra valódi céljához, néhai elnökünk, Vértessy Zsolt 2004-es balesetének színhelyére, melyet ma már inkább csak „Emlékhelynek” emlegetünk. Itt elhelyeztük az emlékezés koszorúját, meggyújtottunk egy mécsest, majd pár percig csendben emlékeztünk…

Az aznapi célunk, Telč, már nem volt messze. A lemenő nap aranyló fényében egy igazi örömmotorozás volt az utolsó 50 km. Szállásunk a történelmi városnegyed közepén, a főtér sarkában helyezkedett el. A motorokat a szálloda kis kertjében helyeztük el, majd az egyik szobában összegyűltünk egy hazai pálinkával történő koccintásra - poharunkat Zsoltra emelve…

A szobák elfoglalása után átmentünk a tér szemközti oldalán lévő kis étterembe, ahol ismét jót vacsoráztunk. Innen meglátogattunk még egy kocsmát, persze szigorúan kulturális okokból, majd nyugovóra tértünk. A bőséges reggeli után otthonunk felé fordítottuk vasparipáink orrát, és továbbra is gyönyörű időben motoroztunk. Znojmo-ban megálltunk a belvárosban, a főtéren ittunk egy kávét, majd Ausztrián és Szlovákián átmotorozva értünk haza. Igen jól sikerült túra volt, remek hangulatban, hibátlan időjárási körülmények között, és talán az sem elhanyagolható, hogy Csehország 12 világörökségi helyszíne közül ezen a túrán 3-at is érintettünk (Olomouci Szentháromság-oszlop, Kutná Hora, Telč történelmi központja).

-ssy-

Részletek

Kategória: Túrabeszámolók

Berlini gyárlátogatás

Előre megígértem, hogy írok egy cikket miért volt jobb a berlini motorkerékpár gyár meglátogatása mint a lipcsei autógyáré. Íme itt van, nem volt nehéz dolgom, nem kellett sem csúsztatni, sem sarkítani, mert tényleg jobb volt.
Berlinben már az odaút is élvezetes volt, felért egy városnézéssel, legeltettük a szemünket a múlt század elején emelt üzemi épületek igényes esztétikáján.
Jobb volt az is, hogy beállhattunk busszal a gyár udvarára.
Jobb volt, hogy a látogató központ fogadócsarnokában ott voltak a motorok, amelyekre fel lehetett ülni. Lipcsében meg csak egy autó volt kiállítva, annak pedig vagy zárva volt az ajtaja, vagy be volt szorulva, mindenesetre én nem tudtam kifeszegetni.
A látogatást élő előadás meghallgatásával kezdtük, nem egy idétlen, marketingre kihegyezett reklámfilmmel, majd a motorblokk szerelőüzembe mentünk. Azon a gyártó soron szerelik boxert is, a sornégyest és a sorhatost is. Bár valójában magát a szerelési folyamatot nem láttuk, csak az alkatrészek gyártását CNC esztergákon illetve edzésüket hevítő kemencékben.
A végszerelő műhelybe is bementünk, ott viszont teljesen végignézhettük a teljes folyamatot. A blokk megérkezésétől szállítópályán a másik üzemből, majd a vázba szerelésétől a kész motorok teszteléséig. Ottjártunkkor éppen folyadékhűtéses GS-eket szereltek, kobaltkék tankokkal. Már nem vagyok annyira bolondja a kék színnek mint korábban, de hiszem, hogy minden formához tartozik egy szín, hát ez a GS nagyon el lett találva azzal a kobaltkékkel! Nem is hasonlítottak az előcsarnokban kiállított pirosra. Szóval minden nagyon szép volt, minden nagyon tetszett, akár elégedett is lehetnék, de a korrektség megkívánja, hogy az egyetlen negatívumot is leírjam: az angolos csoportnak a tolmácsa ha nem ferdített, hanem fordított volna, sokkal élvezetesebb lett volna. Az életben ilyen pocsék tolmácsolást nem hallottam!

Zachár János

Részletek

Kategória: Túrabeszámolók

BMWMCB túra a BMW gyárba

Mint Márkaszerető és -használó motorosok elhatároztuk, hogy régi és új tagjaink örömére felkeressük motorkerékpárjaink születésének színhelyét, a Berlinben (Spandau) található BMW motorkerékpár gyárat, amit az is fűszerezett, hogy idén ünnepelte a GS sorozat 30 éves jubileumát is. Jó előre biztosítottunk magunknak időpontot, hogy mindenki fel tudjon készülni és legfőképpen el tudjon jönni.

Az éves túratervünkben kiemelt programként kezeltük az eseményt és egy kellemes 5 napos túrát is szerveztünk hozzá.
Július 9-e, pénteki napot tűztük ki indulásnak. A reggeli esztergomi találkozóra 14 fő érkezett és egy rövid eligazítás után felvezető és záró motorossal elindultunk a szlovák határt átlépve nyugatra. A szlovákiai utak gyér forgalmát kihasználva kényelmesen léptük át Pozsony felett az osztrák határt. A hőség miatt rövidebb etapokat tartottunk, hogy a megfelelő folyadékmennyiséget biztosítani tudjuk. Bécs városát messze elkerülve Alsó-Ausztria kanyargós és hibátlan vidéki útjain értük el a cseh határt. Az első napra közel 600 km utat határoztunk meg és egészen Plzen városáig motoroztunk, ahol egy nagyon hangulatos tóparti kemping faházai vártak minket. Másnap egy kis városnéző programot is beiktattunk az útba, mert Karlovy Vary festői belvárosa mellett nem lehet szó nélkül elmenni. Az útvonal érintette az egyik kedvenc cseh utunkat is, ahol forgalomtól szinte teljesen mentes hegyi szerpentin csalogatott bennünket egy kis kanyargásra. A német határ innen már csak egy ugrás. A szállásunkat Oberwiesenthal városba foglaltuk. Ennek több oka is volt. Ez a terület egy nagyon változatos, kanyargós utakkal tarkított vidék: Erzgebirge, azaz a nemesfém bányászat egyik fő területe bővelkedik látnivalókban. Végiggurultunk a Silver Strasse-n és egy körúttal bejártuk a környék legszebb útjait és a régi korok emlékére, gyermekkorunk MZ-jére emlékezve érintettük Zschopau városát is. Egy örömteli 400 km-es etap után elégedetten tértünk nyugovóra, miután megnéztük a foci VB harmadik helyéért folyó hazai küzdelmet. Vasárnap a „pihenőnap”, ezért csak 300 km-t motoroztunk a 40 fok feletti hőségben berlini szállásunkhoz, mert délután városnézés keretében egy nagy sétát terveztünk a belvárosban és időben szerettünk volna egy kellemes sörözőt találni, ahol a dél-afrikai foci VB döntőjét megfelelő környezetben tudjuk megnézni. Remekül szórakoztunk, de már mindenki fejében a másnapi gyárlátogatás várakozása volt. Berlinben még csatlakozott hozzánk 6 társunk és így már népes csapatot alkotva vártuk a másnapi indulást.

Reggel motorra ültünk és stílusosan, klub pólóban elgurultunk a csúcsforgalomban a gyár kapujához, ahol már vártak bennünket és a felnyíló sorompón áthaladva a gyár területére belépve kicsit hevesebben vert a szívünk. Itt vagyunk! Leparkoltunk a fogadó épület előtt és beléptünk az aktuális és a régmúlt tradicionális típusait bemutató motorokkal díszített előcsarnokba. Rövid eligazítás és a tolmácsgépek kiosztása után meghallgattuk a gyár történetét, végignéztük a legújabb PR filmet a BMW sport-filozófiáról. És eljött a pillanat, amiért valójában jöttünk! Beléphettünk a gyártócsarnokokba és megnézhettük, hogyan készülnek a világ minden tájára szállított BMW motorok. Láttuk a műemlékvédelem alatt álló első csarnokot és a legújabb összeszerelő üzemet. Láttuk, hogy ölt testet az alkatrészek és részegységek százaiból a GÉP. Megismerhettük a gyártástechnológiát, kézbe vehettük a nyers boxermotor hengerfejét, láttuk, hogy készül a hajtókar és a szemünk előtt fordult meg egy összerakott blokk főtengelye, hogy akusztikai ellenőrzéssel megállapítsák és dokumentálják a blokk összeállítási minőségét. Ebben az időszakban a gyár 2 műszakban dolgozik és mi az F650, F800 és F800GS összeszerelését láthattuk. Közel 2 órát sétáltunk és próbáltuk a legtöbb látványt a retinánkba égetni, mert mint minden komoly gyárban, a fényképezés nem megengedett.

A világon mindenhol vannak magyarok. Itt sincs másképp. A program után az udvaron beszélgetve odalépett hozzánk egy úr és bemutatkozott. Magyarul. 20 éve dolgozik a gyárban a váz-hegesztő részlegen. Megtudtuk, hogy az LT gyártásának utolsó 3 évében, 99%-ban az ő keze munkáját látjuk, ha a burkolat alá nézünk.

Boldogan és élményekben gazdagon vettünk búcsút honfitársunktól, a kísérőnktől és magától a gyártól. Kigurultunk a kapun és természetesen egy BMW kereskedés felé vettük az irányt, hogy eleget tegyünk ajándékvásárlási kötelezettségeinknek. A délutáni hőségben elindultunk a csehországi szállásunk felé. A volt kelet német utak most vannak felújítás alatt, így a tervezett útvonalat kicsit módosítva értük el a szálláshelyünket. Sikerült egy olyan retro-kempinget találni, ami a volt szocializmus idején virágkorát élte, de azóta egy ecsetvonást sem kapott és megmaradt az útókornak, hogy szüleink hol töltötték külföldi nyaralásaikat. Aludni tökéletes volt. Reggel korán keltünk, mert a maradék közel 500 km-t Budapestig még időben szerettük volna teljesíteni. A tervezett útvonal érintette néhai elnökünk, Vértessy Zsolt balesetének színhelyét is, ahol rövid megállással adóztunk emlékének. Délután 5-kor vettünk búcsút egymástól Esztergomban.
Sikeres, program és kanyarokban gazdag utat tudhatunk magunk mögött. A teljes túratávunk 2350 km volt.

Versits Tamás

Részletek

Kategória: Túrabeszámolók

BCE találkozó motoros szemmel

Az ide évben szerencsém volt részt venni a 48. BCE találkozón.

Motorosként részt vettem már néhány olyan rendezvényen, amelyet klubok szerveztek tagjaik, és az érdeklődők részére. Így természetesen voltak elvárásaim a rendezvénnyel szemben, és meglepetésemre jobbat kaptam, mint amire számítottam. Vártam a korábbi tapasztalatok igazolását, és kaptam egy hétvégét sok új, nagyszerű programmal.

Korábbi tapasztalataim alapján, hangos, néha inkább zajos programokat, alkoholtól ténfergő emberek tömegeit vártam, s ehhez képest...

Az első meglepetésem, hogy a rendezvény látogatóit rá lehetet venni, hogy szebbnél szebb járműveiket hátrahagyva elmenjenek egy kültéri programra, és részt vegyenek egy nem mindennapi csapatépítő rendezvényen. A csapatok korra és nemre való tekintet nélkül kúsztak másztak. Fiatal és öreg, együtt izzadt, együtt nevetett. De nem csak a fizikai állóképességen volt a hangsúly. Voltak mozgássérült klubtagok is, akik ugyanúgy részt vettek a feladatok megoldásában. Nem bújtak fogyatékosságuk mögé, nem hivatkoztak a melegre, nem kerestek kifogásokat, hogy miért nem csinálnak meg valamilyen feladatot. Erősítették csapataikat, mert számítottak a csapattagjaikra, és mindent meg tudtak tenni, mert a csapattagok, klubtagok támogatását minden feladatnál önzetlenül megkapták. Ami a mai világban igazán nagy értéknek számít.

A fizikai fáradságot követte egy alkatrész felismerő verseny. Nagyokat nevettünk egy-egy alkatrész nevén. Főleg, amikor tapintás után azt mondta az egyik résztvevő, hogy "jobb első kapaszkodó"! Eszembe jutott egy-egy motoros redezvény résztvevője, aki még a gázbovdent sem ismerné fel motorján nyitott szemmel.

Igazi meglepetésként a rendezvény helyszínére nem hangos rockzenekart hívtak, hanem folklór lovas bemutatót szerveztek a rendezők, a közösség legnagyobb örömére.

Szombati napon az autós valamint motoros szépség, és ügyességi versenyt szerveztek a rendezők. Ezeket a porgromokat is ritkán lehet látni motoros rendezvényeken. Elvétve egy-egy alkalommal már láttam meghirdetve programként, de el kell ismernem, hogy a választék lehet bármilyen széles, ha résztvevők érdeklődése a semmibe vész. Viszont itt a résztvevők szívesen megmutatták járműveik kiválóságát a szépség versenyen, és járművezetői képességüket, felkészültségüket az ügyességi versenyen.

Mindkét napon újdonság volt a megszervezett kerekasztal beszélgetés. Mindkét beszélgetés átlagember léptekű volt. Dr Anisits Ferenc hétköznapi nyelven beszélgetett velünk urbanizacióról, társadalom vezetés elméletről, görög demokráciáról. Profi előadó, aki mindenféle prezentációs eszköz támogatása nélkül is megnyeri a közönség figyelmét. Nagyon könnyed, szórakoztató előadásban volt részünk Zengő Zoltán, Michelisz Norbert és Wéber Gábor részéről is. Megismerhettük, hogy egy csapat, mitől is lesz és miért lesz csapat. A közös eredményekhez, közös élmények kellenek és akár egy közös egylégterű utazás (nem repülőgéppel, hanem gépjárművel) mennyire segíthet a kiemelkedő eredmények elérésében.

Eddig úgy gondoltam, hogy nincs az az ember, aki a klubtalálkozón beül egy kerekasztal beszélgetésre. Legnagyobb meglepetésemre, nem csak magyar, hanem külföldi vendégek is beültek mindkét beszélgetésre és értékelték, jól érezték magukat.

Számomra volt a rendezvénynek meg egy nagy üzenete. Mint fentebb már írtam, egy autós-motoros találkozó egyik legegyszerűbb “kelléke” a szervezők és a vendégek részéről a hangos rockzene és az alkohol. Ezért sem látogatom ezeket a rendezvényeket. A BCE találkozón örömömre megjelent a mi magyar kultúránk, többször , több helyzetben is. Tántorgó, önkivületben lévő látogatót nem lehetett látni. A rockzene helyett, az egyik napon lovas bemutató a másik napon néptánc bemutató volt a program. Székesfehérvári fiatalok népviseletben, különböző magyar tájegységek néptáncait mutatták be. Sikerüket nem írhatnám le jobban, mint azzal, hogy a horvát motoros vendégek szinte állva tapsoltak.
S amíg ezek fiatal lányok és fiúk szórakoztatták a nagyérdemű közönséget, messze szálltak a gondolataim. Eszembe jutottak azok a fiatal paraszt gyerekek, akiket egykor lehet pont egy ilyen táncos mulatság után a sors keze messzeföldre vitt, hogy idegen tájakon harcoljanak, idegen emberek számukra ismeretlen érdekei miatt.

Örülök, hogy ott lehettem, és ajánlom mindenkinek, hogy legközelebb legyen Ő is ott, családdal, barátokkal, klubjaikkal, találjának annyi örömöt, mint én ezekben a napokban.!

Dienes László