Csehországi túra

 

Október első csütörtökén, reggel 9-kor találkoztunk Esztergomban, a várható hidegre való tekintettel az utolsó pillanatban magukat meggondoló utasok nélkül, 6-an, 6 motorral (a történelmi hűség kedvéért 4 db R 1200 GS, 1 db R1200GS Adventure és 1 db K1200LT). Eleinte kissé hűvös, majd fokozatosan kellemessé melegedő időben, verőfényes napsütésben vágtunk neki az útnak. Az első napi etap 315 km-re volt tervezve, számottevő forgalom nem is zavart minket, lehetőleg alsóbbrendű utakon motoroztunk. Trencsén felett léptük át a szlovák-cseh határt. Rádión megbeszéltük, hogy a cseheknél az első adandó alkalommal megállunk egy cukrászdánál, de ez váratott egy kicsit magára, végül Vizovice-ben, egy kedves kisvárosban álltunk meg. Ettünk egy jó levest, majd némi cukrászsüteménnyel és kávéval tuningoltuk tovább vércukrunkat. Ezt követően egy kis kerülőt beiktatva Stramberkbe mentünk, ahol megnéztük a picinyke óvárost. Innen már csak pár km volt aznapi célunk, Novy Jicin. A szállásunk a főtér mellett volt, így a motorokat a panzió tulajdonosának kertjében helyeztük esti nyugovóra. Körbejártuk a főteret, megszólítva sok helyi lakost, hol tudnánk vacsorázni - meglepetésünkre se angolul, se németül, de még oroszul se tudott senki. A főtéren mindössze egy pizzériát és egy mexikói éttermet találtunk, na de hogy néz ki a csülkös pizza, vagy a chili-s knédli? Végül a panziónktól 50 méterre találtunk egy remek kis szállodai éttermet.
Reggel hatalmas köd fogadott minket, reggeli után elsétáltunk a motorokért, az LT hőmérője (a legpesszimistább az összes közül) 3,5 fokot mutatott. 

Olomouc

Az indulás előtt Ferdi még szerelte a rádiója áramellátását, így mire elindultunk és mentünk pár km-t, felszállt a köd és a hőmérő higanyszála is elkezdett felfelé kúszni. következő megállónk Olomouc (Olmütz) volt, ahol figyelmen kívül hagyva a „Pesi Zona” táblát, egyenes a főtéren álltunk meg, egy kávézó terasza mellett. Itt egy kábel elfüstölése után egy szereléssel egybekötött kávézás lett a program, mire befejeztük és elkezdtünk szedelőzködni, megjelentek a rendőrök, akik udvariasan az értésünkre adták, hogy nem illik a gyalogos zónán belül motorozni. Így tehát elindultunk, gyönyörű utakon kanyarogva. Pardubicei végcélunk előtt még megálltunk Nove Hrady-ban, ahol egy bájos rokokó kastélyt néztünk meg. A szálláson remek cseh vacsorát kaptunk, közben megérkezett még két klubtársunk. Másnap reggel tiszta égbolt és napsütés ébresztett bennünket, majd a kiadós reggeli után utunkat Kutna Hora felé vettük. Itt először a belvárosban sétáltunk, majd jött az elmaradhatatlan „cukárna”. Ezt követően átmentünk a város másik felébe, ahol a híres csontkápolnát néztük meg.

 

Idézet a wikipediabol: „„A sedleci osszárium római katolikus kápolna és csontmúzeum Kutná Hora külvárosában. Az osszárium mintegy 40 000 csontvázat tartalmaz, amelyek művészi elrendezésben díszítik - szinte bebútorozzák - a kápolna belső terét. A XIV. század közepi nagy pestisjárvány idején, majd a huszita háborúk korában

Kutna Hora

több ezer embert temettek ide, nem csoda hát, hogy a temető területe hatalmasra duzzadt. 1400 körül boltozatos gótikus kápolna épült a temetőkert középpontjában talán azért, hogy újabb sírhelyek helyett ez az épület szolgáljon az örök nyugalom színteréül. Mindenesetre az építkezés idején napvilágra került tömegsírok csonthalmai is e kápolnában kerültek elhelyezésre. A XVIII. század elején rekonstrukciós munkálatok folytak a kápolnában, Jan Santini Aichel tervei szerint. 1870-ben a Schwarzenberg család megbízta František Rint fafaragót azzal, hogy rendezze a csonthalmokat. Hátborzongató eredmény született. Négy hatalmas harang formájú halom foglalja el a kápolna sarkait. Egy, az emberi test valamennyi csontját magába foglaló óriási csontcsillár függ a koponyák fűzérével díszített boltozatú templomhajó közepéből. Emberi csontok alkotják a Schwarzenberg család címerét, éppúgy, mint Rint mester aláírását a bejárat közeli falon. A sedleci osszárium azzal, hogy berendezési tárgyakként, belső teret díszítő burkoló elemekként mutatja be az emberi csontokat, koponyákat, kétségkívül egyedülálló az osszáriumok sorában.”

 

 

Nos, valóban elgondolkodtató látvány volt…

Innen Tábor városa felé vettük az irányt, több számjegyű, de kiváló minőségű utakon kanyarogtunk, az ősz pompázatos színeibe öltözött erdőkön, kedves, rendezett, kis falvakon keresztül. Táborban is a főtéren álltunk meg, és ha már itt voltunk, hát itt is beültünk egy kis étterem teraszára egy leves erejéig. Így feltankolva indultunk tovább, hogy elérjünk a túra valódi céljához, néhai elnökünk, Vértessy Zsolt 2004-es balesetének színhelyére, melyet ma már inkább csak „Emlékhelynek” emlegetünk. Itt elhelyeztük az emlékezés koszorúját, meggyújtottunk egy mécsest, majd pár percig csendben emlékeztünk…

Telc
Az aznapi célunk, Telč, már nem volt messze. A lemenő nap aranyló fényében egy igazi örömmotorozás volt az utolsó 50 km. Szállásunk a történelmi városnegyed közepén, a főtér sarkában helyezkedett el. A motorokat a szálloda kis kertjében helyeztük el, majd az egyik szobában összegyűltünk egy hazai pálinkával történő koccintásra - poharunkat Zsoltra emelve…

A szobák elfoglalása után átmentünk a tér szemközti oldalán lévő kis étterembe, ahol ismét jót vacsoráztunk. Innen meglátogattunk még egy kocsmát, persze szigorúan kulturális okokból, majd nyugovóra tértünk. A bőséges reggeli után otthonunk felé fordítottuk vasparipáink orrát, és továbbra is gyönyörű időben motoroztunk. Znojmo-ban megálltunk a belvárosban, a főtéren ittunk egy kávét, majd Ausztrián és Szlovákián átmotorozva értünk haza. Igen jól sikerült túra volt, remek hangulatban, hibátlan időjárási körülmények között, és talán az sem elhanyagolható, hogy Csehország 12 világörökségi helyszíne közül ezen a túrán 3-at is érintettünk (Olomouci Szentháromság-oszlop, Kutná Hora, Telč történelmi központja).

-ssy-