Reggeli verőfényes napsütésben indultunk a túrára. Ferdi felvezetésével a Soroksári út buckáin és gödrein át, lassú menetben hagytuk el Budapestet. Első megállónk egy korábbi tragikus motoros baleset helyszíne volt, ahol Gráczol Peti és párja Detti (a baleset szerencsés túlélői) mesélték el az akkori eseményeket. A megemlékezést követően átgurultunk a lórévi komphoz, ahol pár perces várakozást követően csapatunk átkelt a Dunán. Menetünk a 6-os úton átérve kezdett gyorsabban haladni, mikor a kátyúk száma és mélysége az „elfogadható” mértékre csökkent. A Ferdi által választott forgalommentes mellékutaknak köszönhetően hosszú menetoszlopunkkal sehol sem okoztunk komolyabb torlódást, forgalmi zavart.

Az itt-ott veterános tempó ellenére is viszonylag hamar, már délben begördültünk az igali gyógyfürdő parkolójába. Innen – pár perces pihenőt követően – a csapat átgurult a Kaposvárhoz közeli Szennára, ahol megtekintettük a festői szépségű műemlék együttest, majd megebédeltünk. Igalra visszaérve elfoglaltuk az immáron látogatóktól mentes fürdőt egy abszolút zártkörű áztatásra. A pihentető fürdő után jöhetett a kiváló vacsora. A kellemes hangulatot némileg megzavarta egy – verbalitás szintjén maradó – vitánk a helyi vendégek egyikével. Történt pedig, hogy egy párocska hazánkba áttelepült, igen bátor tagja (lévén mi 18-an voltunk), aki mint kiderült osztrák földműves (más szóval: paraszt:-) volt, egyáltalán nem zavartatta magát a dohányozni tilos táblára vonatkozó udvarias figyelemfelhívásunktól, sőt tovább pöfékelve próbálta étvágyunkat elvenni. Ez nem igazán sikerült neki, így végül is önkéntesen, a saját lábukon távoztak… :-)

A késői fekvést korai ébredés követte, a lelkesebbek pedig még reggeli előtt is megmártóztak a gözgomolyagokkal takarózó kültéri termálmedencében, hogy aztán kipirult arccal fogyaszthassák a reggelit. Az összepakolást követően az elindulás két csapatban történt, Ottó bácsiék az oldalkocsissal a szántódi rév, míg a többiek a balatonlellei Márton cukrászda felé vették az irányt. Az ország legjobb fagyijának elfogyasztása után nyugat felé megkerültük a Balatont, majd ismét egyesítettük erőinket az Uralos egységgel a tihanyi Kakas Csárdában. Miután a tulaj a másik klub tagja, ezért ebédünk a tavalyi 24 órás verseny és más túrabeszámolók dvd-s aláfestésével történt. Innen egyre jobban fogyatkozó csapatunk Veszprém, majd Zirc felé indult, hogy a lemenő nap utolsó sugaraival hazaérjünk Budapestre.