Horvát-magyar kanyargás az Alpokban

A velencei Európa Találkozó gálavacsorája után a csillagos ég alatt ültünk Stjepko-val, a BMW Moto Klub Zagreb alelnökével és visszatekintettünk az elmúlt pár évre. Egy klubtársunk jóvoltából sikerült felvenni a zágrábi klubbal a kapcsolatot, melynek első lépéseként horvát motoros barátaink részt vettek az orfűi találkozónkon. A következő évben ők hívtak meg minket egy adriai túrájukra, majd egy év elteltével jött a velencei Európa Találkozó, ahol nagy létszámmal vettek részt. Ekkor határoztuk el Stjepko-val, hogy 2013-ban szervezünk egy közös túrát. A szervezést már télen elkezdtük, mindkét klub rögzítette az eseménynaptárában az időpontot, majd júliusban véglegesítettük az útvonalat, találkozási pontot, szállásokat.

Augusztus 16-án, pénteken a letenyei termálfürdőben találkoztunk a klubtársakkal, hisz a legtöbben munka után indultak el otthonról. A remek fürdőzést egy jó hangulatú vacsora követte, és ez a jó hangulat fél éjszaka elkísért bennünket, ugyanis a szállásunktól kb. 200 méterre volt felállítva egy színpad, ahol késő éjszakáig nyomták a bandák a nem túl népes közönség számára a talpalávalót…

Másnap reggel Szlovénia felé indultunk, ugyanis horvát barátainkkal Mariborban beszéltünk meg találkozót. A két csapat pár perccel egymás után futott be, jóval a megbeszélt időpont előtt. Az üdvözlés után felkerekedtünk, és a Dráva kanyargós medrét követve átmotoroztunk Ausztriába. A nagy forgalom ellenére sikerült normális tempóban haladni, majd a sógoroktól ismét visszatértünk Szlovéniába, a Júlia Alpokba. Egy benzinkútnál megálltunk hosszabb időre, hogy a motorok mellett magunkat is feltöltsük. Megmásztuk a Triglav hajtűkanyarjait, sajnos az odavezető út és hágó annyira tele volt, mint egy jól menő pláza egy októberi esős szombat délutánon. Szlovéniát ezúttal Olaszország felé hagytuk el, a Sella Nevea hegycsúcsai alatt kanyarogva.

Olaszországban ittunk egy jó olasz kávét, majd folytattuk utunkat. Az útvonaltervezés közben sikerült találni egy olyan kis hágót, amely eddig valahogy kimaradt. A Passo Rest gyönyörű környezetben található, csodálatos panorámával; éles, meredek visszafordítói, helyenként épphogy egy autónyi széles aszfaltcsíkja csak személyautók és persze motorok számára járható. A Nassfeld hágó (Passo Pramollo) olasz oldalán található szállásunkra fél 8 körül értünk oda, ahol a recepción közölték, igyekezzünk, mert csak 8-ig van konyha! Végül senki sem maradt éhen, a kiváló vacsorát követően kölcsönösen megajándékoztuk egymást testvérklubbunkkal. Este sokáig beszélgettünk még, majd nyugovóra tértünk.

Másnap a korábbi baljóslatú időjárás jelentések ellenére ragyogó napsütésben indultunk a Dolomitok megunhatatlan, sziklacsipkékkel tarkított hágói felé.

Ez itt maga a motoros mennyország! Passo Di Cima Sappada, Passo Cibiana, Passo Staulanza, Passo Fedaia-Marmolada, Passo Pordoi, Passo Giau, Passo della Mauria és persze reggel-este a Passo Pramollo, még felsorolni is hosszú. A gyönyörű idő persze másokat is kicsalt a hegyek közé, így helyenként majdnem dugó alakult ki, a bal kezünk pedig szinte begörcsölt a sok integetéstől.

Este 6 után értünk Cortina d’Ampezzoba, ahol elbúcsúztunk horvát barátainktól, akik előtt még 400 km állt Zágrábig. Mi pedig nekiálltunk – vasárnap este! – gumist keresni, mert az egyik motoron a hátsó gumi benyújtotta nyugdíjazási kérelmét. Szerencsére a város közepén működő turista információnál rendkívül segítőkészek voltak, így alig több mint fél óra múlva már a gumisnál állt a motor. Kisvártatva új gumin gurulhattunk tovább. Miután láttuk, hogy nem érünk vissza konyhazárásig, útközben betértünk egy pizzériába, így az utolsó két hágót már sötétben másztuk meg, este 11-re értünk a szállásra.

Hétfőn ismét csodálatos napsütés várt minket, elbúcsúztunk Olaszországtól és Ausztria felé fordultunk. Gmündben megnéztük a helyi Porsche múzeumot, ami ugyan autós vonatkozású, de legalább boxermotoros.

Visszatérő vendégként érkeztünk meg Löllingbe, ahol mind motorozás, mind síelés kapcsán többször szálltunk már meg. Hétfőn ugyan szünnap van az étteremben, de előre jelezték, hogy a kedvünkért kinyitnak. Ugye mennyire más hozzáállás, mint az előző napokban tapasztalt…? Walter konyhája hozta a megszokott, igen magas színvonalat, pazar vacsorát kaptunk!

A már beharangozott front 20-án hajnalra ért el bennünket, így Löllingből már esőruhában távoztunk, amit végül csak a határnál tudtunk lehámozni magunkról. Kis hazánkba érve kiadós oldalszél fogadott minket, de a korábbi napok kanyargásainak emléke még élénken élt bennünk, így nem szegte kedvünket.

Kedves horvát barátaink, jövőre ismét motorozunk együtt!